Képzeld azt, hogy egy vasöntvény

hajlítatlansága lettél.

Hogy kezdeti lendületedbe

belemerevedtél.

 

 

 

Bemész, odanézel, undor fog el.

Semmi sem változik,

az életek kicserélhetők,

de hát pont ezért minek akarnád kicserélni.

Nincs jobb, se rosszabb.

 

 

 

Már nem tudod, hányadikat szolgálod ki...

olyan lettél, mint a fűrész lapja,

csömöröd sikítva hasít: nap szigonya délben,

te vagy a hajlítatlanság

a vasöntvényben.