Szubjektív véleményem ugyan, és valszeg sokan utálnának érte, de nem lett volna szabad hozzányúlni a Luke-Lorelai barátság-flörtölés "szent tehenéhez". Lorelai érzelmi élete, boldogsága, keresgélős-csalódós kalandjai ugyanis komoly mozgatórugója volt annak, hogy folyamatosan fenntartsa az érdeklődést, és széles teret biztosítson a sztori változatos folytatásának. Azzal, hogy az ötödik évadtól összeboronálták őket, mederbe terelték ezt a szálat, és onnan már nem volt kiút. Egyenes irányúvá és kiszámíthatóvá vált a cselekmények egy jó része. Erre nyilván rájöttek az alkotók is, ezért kerülhetett sor a christopheres afférra, csakhogy már szinte képtelenek voltak másra koncentrálni. Arról nem is beszélve, hogy jelentkezzen az, aki képes volt együttérezni ezzel a Christopher nevű majommal, az állandó bárgyú vigyorral a pofáján. Sicc!
A másik, hogy sokkal több lehetőség volt Rory dekadens időszakának bemutatásában, amit egyébként jó fordulatnak tartok, de igen laposra sikerült. Biztos, hogy elővettem volna egy húzós kilengést Jess Marianoval, amolyan lelépős, csövezős verzióban...
Azt azonban már végképp nem tudom hová tenni, mi szükség volt arra, hogy a baráti slepp is kiforduljon önmagából. Mindenkiből megbánó jófiú és jólány lett (tisztelet a kivételnek). Kár.