Szerintem ez nem jellemfejlődés kérdése. Értem, hogy ez nem a Mézga család, ahol 20 év múlva is lehetnek ugyanannyi idősek a figurák, mint a kezdetekkor, de a sorozatot a különc figurák, a kissé irracionális jelenetek, az érett-, intelligens fekete-angol humor és a naívan  bájos sztori miatt szerettük meg. Az alkotógárda sajnos képtelen volt az idősödő, felnövő karakterek mellett megőrizni ezt az atmoszférát, ami egyértelműen az ötlettelenség bizonyítéka. Gondolj vissza, hányszor nevettél őszintén az utolsó széria epizódjain. A szereplők megkomolyodtak, összeházasodtak, lebabáztak, magukba szálltak, aminek az lett a következménye, hogy a már csontig lerágott "fordulatok" mellett, ötlet és sztori hiányában egymást kerülgetve téblábolták végig szinte a teljes hetedik évad egészét. Szánalmas giccsparádévá vált az egész, amit egyre kevésbé lehetett rókafogó nélkül kibirni. Ezen az sem segít, hogy az utolsó néhány darbra összekapták magukat, és sikerült egy viszonylag méltó befejezést összehozniuk (7x20, Lorelai's karaoke véleményem szerint a teljes sorozat egyik-,ha nem a legszebb momentuma, hogy jót is írjak).
Az alkotók egész egyszerűen összekeverték a célt és az eszközt. A cél ugyanis a szórakoztatás volt, nem pedig szereplők jellemfejlődésének bemutatása (főleg nem ilyen ultraszirup formában).
Az már csak hab a tortán, hogy a két főszereplő épp a sztori kiégésére hivatkozva utasította el a folytatás lehetőségét, ami számomra azért furcsa, mert a hetedik évad producere L. Graham volt, így nyilván volt némi beleszólása az alkotói folyamatba.
Mindemellett nem bánom, hogy végignéztem a sorozatot, összességében véve: Szép volt lányok, goodbye girls!