A személyes tapasztalatom az, hogy a kormányzat középszintű vezetői között akad olyan, aki akár ebbe a topikba is írhatna (és armageddonistának lenne kikiáltva). Találkoztam több olyan minisztériumi szakemberrel, akik kb. osztályvezetői szinten vannak, és pontosan ugyanazokat a problémákat látják, sőt: ugyanazt a szakirodalmat olvassák, mint pl. én. A probléma ott kezdődik, hogy ismerem az illetők főnökeit is... no comment. Ahogy mondani szokták: fejétől bűzlik a hal. A rendzser csúcsai közelében lévő emberek, az ún. döntéshozók már a legritkább esetben elkötelezett hívei annak, amiről beszélünk.

Ám ennek sem az az oka, hogy ne 'tudhatnának' róla. Tudhatnak róla, mert bekérnek anyagokat (amelyeket vagy elolvasnak vagy sem). Az a helyzet, hogy nem egy, hanem huszonegy helyről kérnek be anyagot, és a huszonegy hely huszonegyféle problémát lát és 10-szer anyi megoldást javasol. Ha ezekből csoportokat képezünk, akkor is több olyan nagy csomag keletkezik, amelyek intézkdései szembe mennek egymással, sőt, ki is oltják egymást.

Minthogy a 'vezetőinknek' fogalmuk sincs a problémák mibenlétéről, nem képesek értelmes döntéseket hozni és azok mellett ki is tartani. Általában azt csinálják, amit legutoljára/leghangosabban mondtak nekik. Azt is csak rövid időre, ameddig egy másik lobbi érdekérvényesítő képessége meg nem nő.

Például nyilvánvaló az, hogy nem nagyon lehet egyszerre takarékoskodást is propagálni és fogyasztásélénkítésről is beszélni. Ha kevesebbet fogyasztunk, akkor nem fogunk egyszerre többet is fogyasztani. Vagy az egyiket vagy a másikat támogatom -- ehhez teljesen eltérő intézkedések kellenek. Mindehez társul a lakosság részéről két, egymásnak szintén ellentmondü attitűd: az egyik az, hogy 'majd az okosak úgyis kitalálnak valamit', a másik meg az, hogy 'mindent szabotáljunk amit csak érünk, mert úgyse csinálnak azok semmit'.

Hát így nehéz.