A kilencedik század szerintem kissé késői dátum, hiszen az avar kulturális hatás a térségre a kilencedik század közepéig eltűnik, maximum egyes továbbélő viseleti elemek maradnak meg.


A lengyel-szarmata rokonságot én nem hoznám ide, a lengyel krónikás hagyományban ugyanis az egy késői, emlékeim szerint XV. századi felbukkanású hagyomány, amely majd a nemesi köztársaság idején éli a virágkorát. Fontos, és hangsúlyos eleme az elképzelésnek, hogy csak a lengyel nemesség származott a szarmatáktól, a közrendűek lengyelek, és az ukrán, fehérorosz, ruszin stb. népek nem. Voltaképpen ideológiai háttérül szolgált egyfelől a kor társadalmi viszonyainak megmagyarázására, és konzerválására, és nem mellesleg a Fekete-tengertől északra lévő térség történelmi jogon történő uralására is. Ez a fajta lengyel-szarmata társadalmi elképzelés azután hamar lekerül a napirendről, mikor felosztják Lengyelországot.

A lengyel szarmata elképzelés egyébként sok tekintetben párhuzamba vonható a hun-magyar rokonsággal. Utóbbinak is volt egy hasonló társadalomtörténeti vetülete, amely Werbőczy Hármaskönyvében jelenik meg legerőteljesebben: vagyis az, hogy a nemesi társadalom az közvetlenül a hunok leszármazottaiból áll, míg a "szolganépek" legyenek azok magyarok, szlovákok, németek, stb. pedig nem. (Most egy kicsit marxista szájízzel adom tovább az általam olvasottakat, de ennél sokkal keményebb megfogalmazásra is talál az ember, ha keres). A különbség az, hogy egyfelől a magyar népnek tényleg voltak lovasnomád előzményei, és a hunokhoz köthető, de még a lovasnomád korszakból fennmaradó hagyományai, amely később összekeveredett ezzel a nemesi-társadalompolitikai tézissel. A másik fontos különbség pedig az, hogy míg a lengyelek az országuk felosztása után a szarmata származási hagyományt félretették, mint az ország széteséséhez vezető elképzelést, addig Magyarországon a XIX. századtól kezdve folyamatos törekvés figyelhető meg az irányba, hogy a lovasnomád népekkel, főleg a hunokkal, közvetlen kapcsolatot mutasson ki a nemzeti hagyomány, és a történelemtudomány. Ez így volt a dualizmus idején, így volt a Horthy-korszakban, sőt, még Rákosi, és Kádár idején is, újra, meg újra felbukkannak azok az elképzelések a történelemtudományban. (Mindez annak ellenére van így, hogy a hun-magyar rokonság követőinek képviselői szeretik a dualizmus korát, valamint a kommunista érát permanens elnyomásként feltüntetni).