Nicea {Nikaia vagy Iznik} már a római uralom óta létezett, egyre nagyobbá fejlődő város, amelynek falai között számos egyházi zsinatot tartottak a kereszténység korai szakaszában. Gazdag kereskedői, fejlett iparosai révén vonzó zsákmánynak tűnt az éppen aktuális ellenséges hadaknak. Így vették ostrom alá 1097 májusában a keresztesek, akikhez csatlakozott maradék embereivel Remete Péter. Igen-igen, neki sikerült minden vészt túlélnie, sőt hívei számára szinte szentként tündökölt.

Az ostrom hetekig tartott, a szeldzsuk helyőrség keményen védte a számtalan toronnyal megerősített városfalat. Csak miután a keresztények legyőzték a felmentő sereget és a tó felől hajókkal sikerült elzárniuk az utánpótlást, csak akkor adták fel a jelentős várost védői.

A kereszteseknek óriási csalódást jelentett, hogy az elsőnek bevonuló bizánci katonák őket kizárták, csak kis csoportokban mehettek be az átalakított templomokba imádkozni. Így a várva-várt zsákmányolások terve dugába dőlt.