A lovagi seregek csak 1096 augusztusában vágtak neki az útnak. Bár elméletben megegyeztek, hogy Bouillon Gottfridet tartják fővezérüknek, de a gyakorlatban minden előkelőség a saját hűbéreseinek parancsolt. Így külön útvonalakon, mindenki a maga orra után indult. Gottfriednek az addigi keserves tapasztalatok után gyanakvóvá vált Könyves Kálmán magyar királlyal sikerült egyezséget kötnie, túszok mellett békében vonult át. Míg más nagyurak a rövidebb tengeri hajóutat választották. A végcél mindnek Bizánc városa volt, ahol Komnénosz Izsák császár megrettenve fogadta a nagyszámú fegyverest. Igyekezett tőlük hűségesküt kicsikarni, miszerint az elfoglalandó városokat az ő hatalmába fogják visszaadni. Ennek a keresztes urak, ha kelletlenül is, de eleget tettek.

Hosszabb pihenő után az egyesült hadak a kisázsiai Nikaia város bevételére indultak el.