Nickhalálra váró bor sörmester Creative Commons License 2009.04.05 0 0 84674

Ha kevés van valamiből, akkor két módon lehet a fogyasztást csökkenteni, és mind a kettőnél a korlátozás (rationing) a lényeg. A piacgazdaság azt mondja, hogy emeljük az árat, az majd csökkenti a keresletet. Ez a price-rationing. Ez nagyjából addig működik, ameddig azért nem 'vészesen drága' valamilyen létfontosságú árucikk, azaz nem törnek ki zavargások amiat, hogy akinek pénzből hiánya van, annak az adott árucikkből is hiánya van. Ha a kínálat szintje még jobban esik, akkor az árak elérik azt a szintet, amikor az egyszeri halandók jelentős része nem képes fizetni. Ilyenkor a jegyrendszer jön. Azzal meg a feketepiac szokott jönni, kapásból. Aztán a feketepiacon kialakulnak azok az árak, amik a piacgazdaságban is lennének. A módszer hátránya, hogy ha van feketepiac, akkor van ahhoz társuló bűnözés is, az előnye viszont az, hogy elvileg mindenki hozzájutatna *valamennyi* árucikkhez (ha nem adná el a jegyét a feketepiacon azért, mert a pénzt valami másra fordítja inkább).

 

A jegyrendszer bevezetése alighanem szükségessé válik, a kérdés csak az, hogy mikor. Az olaj esetében én 10-15 évet mondanék rá. Bár a társadalom szempontjából 'elegendő' mennyiség szerintem már 3-4 év múlva sem lesz meg, egy darabig az áremelkedések révén megvalósuló keresletcsökkentés (demand destruction) talán még nem éri el azt a mértéket, hogy be kelljen vezetni a jegyrendszert. 2020 után... ciki lesz a helyzet.

 

Bár ez még sokára van, legalábbis ahhoz képest, hogy a fogyasztói társadalom mai formájának és az áruáramlás globalizációjának szerintem már 2012-re harangoztak. (Az információ globalizációjának nem feltétlenül.)

Előzmény: GPS (84673)