Kedves Ranschburg Jenő bácsi!
Ha nem sértem meg, hogy így szólítom, koromnál fogva teszem ezt. :)
Előre is elnézést kérek, hogy bátorkodom eltérni a témától, de eddig nem tudtam, miként is érhetném el Önt.
Van egy problémánk, mely helyzetet nem feltétlenül kezelünk jól, s emiatt aggódom. 16 hónapos kisfiam, Marcell egy ideje nyugtalanul alszik éjszakánként, s jelen helyzet ma odáig fajult, hogy kimerültségemben, torokgyulladással és migrénnel küzdve (melyek természetesen nem mentségek viselkedésemre) kiabáltam szegénnyel. Sosem szoktam ilyet tenni, még ha mérges is vagyok, mindig a viselkedést ítélem el, sosem őt magát, mégis ma úgy kiabáltam, ahogyan nem lett volna szabad. Túl a lelkiismeretfurdaláson mégis úgy gondolom, hogy megoldást szeretnék találni a bajunkra.
Tehát: Marci 6 hetes kora óta végigaludta az éjszakákat, sajnos a szoptatás viszonylag kudarcosan végződött (1 hónapig kizárólagos, 6. hónapig hozzátáplálással), ezért is gondolom, hogy hamar szokta meg. Kb. 11 hónapos volt, amikor az egykori hálószobát végleg gyerekszobává alakítottuk, és kiköltöztünk a nappaliba a férjemmel (2 szobás lakás). Marci kezdetben ezt nagyon rosszul tűrte, nyugtalan volt, de sok-sok ringatással, énekléssel, simogatással "helyreállt" a dolog. Azaz mégsem. Kb. 2 hónapig volt "nyugalom", majd ismét elkezdte ezt. Eleinte a fogára "gyanakodtunk", biztosan azért. Volt, hogy a egy pici tea megnyugtatta, és visszaaludt. Azonban, most már "trükkös", és nem fogadja el a teát, felsír, kikéredzkedik (sajnos ágyban nem hagyjuk ilyenkor, próbáltuk, de nem alszik vissza úgy sem), majd ha megnyugodott, "beszélgetni" kezd, és kéredzkedik le a földre játszani. Mindezt az éjszaka közepén. Sajnos a türelmünk néha fogyóban, és a ringatást sem tűri mindig. Volt, hogy így visszaaludt, de volt, hogy nem. S most már fizikai korlátai is vannak (majdnem 12 kiló), nem bírom állva ringatni. Ülve pedig nem hagyja. Egyszerűen "akaratos", játszani akar, és nem fogadja el, hogy éjszaka van. Reggel pedig ébreszthetetlen, sokszor 11-ig is elalszik. Szinte felcseréli ismét a nappalt és az éjszakát. Nos, ez újszülött korában volt jellemző, nem most...
Én állandó lelkifurdalással küzdök, mert újabban visszatettük az ágyába, amitől sírt, és végül így aludt el. Egyre többször volt ez. De nem feltétlenül vagyok biztos abban, hogy ez a megoldás.
S még valami. Nem minden nap csinálja ezt, csak bizonyos napokon. Van, hogy két-három napig minden rendben, szépen elalszik (bár viszonylag későn, születése óta így van, este 10-nél előbb még nemigen aludt el...), van, hogy napokig szenvedünk. Éjfél körül elalszik, majd 3-4 körül ismét fent van. De az időpontok nem azonosak, teljesen változó, mikor ébred, nincs benne "rendszer".
A lelkifurdalás gyötör, pihenni az egész család nem tud (a férjem sem, aki reggel pedig korán kel), és jön még a rokonok részéről is a sok "okos" tanács, hogy mi rontjuk el. Én bizonytalan vagyok, nem szeretném, ha bármilyen módon sérülne a lelke, vagy azt érezné, magára hagyjuk.
Napközben nincs gond az alvással, szépen elalszik, ha elálmosodik. Eljátszik, igényli a társaságot, érdeklődő, kíváncsi természetű (kora sajátosságánál fogva).
Nos, eddig a hosszú "eszmefuttatásom". Elnézést a hosszú közlendőért, igyekeztem mindent részletesen leírni...
Nagyon szépen kérem Önt, ha ideje engedi, nem terhelem meg vele és tud nekem tanáccsal szolgálni, tegye meg, hogy válaszol! Igazán hálás lennék érte!
Ezúton is kívánok Önnek nagyon jó egészséget és köszönöm, hogy elolvasta!
Üdvözlettel:
Renáta
28 éves budapesti kismama
