Kedves Levelezőtársaim!

Három érettségiző diák hangversenyét hallgattam ma este. Egyikük sem - noha az zeneiskola kiválóságai voltak - zenei pályán folytatja tanulmányait. Orvosnak, építészmérnöknek, közgazdásznak készül. Helyesen, hiszen valamikor, zenepedagógusként, hegedűtanárként azzal példálóztam: Mi lenne, ha egy millió hegedűművész lenne hazánkban?

Glasenhardt Katalin, Makaji Máté, Vancsura Dániel és a két közreműködő, Nagy-Mihály Ágnes és Szarvas Katalin hangversenye meggyőzött arról, hogy belőlük kitűnő orvos, építészmérnök, közgazdász válik.

De ami nagyon meghatott: hangversenyükkel, és ezt követően szép szavakkal is megköszönték tanáraiknak, hogy sok évi nevelő-oktató munkájukkal a hangszerjátékban ilyen magas fokra juthattak fel.
Kodály és Bartók hazájában soha ne felejtsük: a zenetanár nem csak a hangszeren való játékot oktatja, hanem embert is nevel. Ez utóbbi legalább ugyanolyan fontos.

Tisztelettel:
Gál Zoltán