Solomilanist (19)-hez. Az utolsó betyár, Savanyú Józsi haláláról, 1909-ben emlékezett meg a sajtó. Savanyú Józsi valós története: Az 1880-as években a Városligetben, a bábjátékosok ügyes juhtolvajként mutatták be őt, de nem ez volt az igazság. Savanyú Józsi Rédey báró juhásza volt, harmadmagával. Belehabarodott a báró babaarcú, ringó csípejű szakácsnéjába. A szakácsnő sem idegenkedett a szikár juhássz legénytől, aki mit sem tudott arról, hogy a ringó csípejű hölgy a másik két társának is osztogatta kegyeit. Egyszer a hölgy mindháromójukat magához hívta és némi étel, ital és bájos pillanttás után rávette őket, hogy rabolják ki a bárót, mert most sok a pénze. Megtették és a bárót megőlték, igy lett Józsiból betyár. Társaival 5 évig raboltak, főként Zalában. A Bakonyban rejtőzködő betyár tarisznyájában hordozta imakönyvét, soha nem nyult ételhez ima nélkül. Azon síránkozott, hogy mennyi gaztettet követtek el a nevében. Vesztét ismét egy nő okozta. A korcsmárosné, akihez a betyár hűséges volt, elárulta őt Grósz Károly (van aki ezt a nevet nem ismeri?) nevű csendőrnek, aki altatót kevert a borba, amit a hölgy készített Józsinak útravalóként. Józsi útközben elaludt, igy fogta el Grósz Károly. Savanyú Józsi 1885-1906-ig raboskodott. Testvérénél juhászkodva lett öngyilkos, 1909-ben nem tudta elviselni a szabad életet