Hőmérsékleti gradiens: minél magasabbra emelkedsz, annál hidegebb van (általában).

Adiabatikus hőmérsékleti gradiens: A légtömegek kevés hőt cserélnek a környezetükkel, ezért elméletileg a légnyomás változása okozta tágulás határozza meg a gradiens mértékét. kb. 1K/100m.

Nedves hőmérsékleti gradiens: A levegő különböző hőmérsékleten különböző mennyiségű nedvességet képes magába fogadni, ez némiképp stabilizálja a hőmérsékletét. Ez a rejtett energia, amit a párolgáskor vesz fel a környezetéből többnyire a felszínen, és a magasban a lehűléskor ad le, a latens hő. Ilyen a valóságos légkör, a gradiens ezért kisebb: 0,65 K/100m körüli.

Kiindulási pont: maga a felszíni hőmérséklet.

Az üvegházhatás, a magyarázatok szerint, a CO2 szint növekedésével erősödik.
Nem amiatt, mert a több CO2 több energiát nyel el, hiszen néhány méteren belül képes az adott spektrumon az összes sugárzást elnyelni.
(Meg végsősoron semmit sem nyel el, hanem inkább szétsugároz.)

A jelenség megértéséhez abból kell kiindulni, hogy a föld légkörének mindenképp pontosan annyi energiát kell kisugároznia, mint amennyit a Napból elnyelt.

Ha több a CO2, akkor vastagabb lesz az elnyelő réteg, megemelkedik a légkör határán az a magasság, ahol ezt az energiát le tudja sugározni, ugyanolyan hőmérsékleti gradienst figyelembe véve emelkedni fog a felszíni hőmérséklet is.
Tehát a légkör tetejének sugárzási viszonyai határozzák meg a felszíni hőmérsékletet.