Goosnargh Creative Commons License 2009.03.27 0 0 159

Az utolsó naplóról:


Czigány Lóránt: Egy polgár végső vallomásai
http://www.kortars.com/9906/czigany.htm

 

"És mégis. Ebben az összetákolt prózában van valami gyötrő feszültség, amit korábbi műveinek egyikében sem sikerült maradéktalanul megteremtenie a mondatainak zeneisége miatt hírneves írónak. Ez oldalanként, újra meg újra magasfeszültségű áramütésként éri az olvasót, és a részvét, a szánakozás alig ismert tartományaiba vezeti. Olyan vidékekre, melyeknek létezéséről csak ritkán szerzünk tudomást.

A rideg polgár álorcáját nem akarta letépni Márai, hirtelen mégis átsüt rajta a sérülékeny és mélyen érző ember minden dimenziója. Szétfoszlott a polgár finnyás ízlésével, az író körmönfontan hatásvadász pózaival, kiszámított keresettségével s távolságtartó rátartiságával, az elegánsan egyensúlyozó artista, aki mutatvány közben sohasem inogott meg a kötélen – hogy a festett könnyek helyett megcsillanjon a részvét, a kiszolgáltatottság, a meggyötörtség, a megalázottság, a porigsújtottság érzése által kisajtolt igazi könnycsepp.
Egyetlen könnycsepp. Csiszolatlan gyémántkönnycsepp.

Ne áltassuk magunkat. Nem polgár volt Márai, hanem arisztokrata. A szellem arisztokratája. Aki tudta a legfontosabbat. Hogy mikor kell a vesztésre álló játszmát feladni."