lukácsklaudia06 Creative Commons License 2009.03.22 0 0 1670

Nem mondtam,te sem mondtad.

De szerelmemet érezheted.

Szerettelek téged,tán mindenél jobban.

Aztán egy szép napon,

Ott hagytál a semmiben.

Vissza nézni,nem mertél,

Hogy nehogy, vissza kelljen jönni hozám.

Boldogságom ,ekkor igenis romokba dőlt.

Az álmom ,amelyet megálmodttam,így lett múlt!

Egyik napról a másikra ,közölted velem,

Hogy végeztünk és ,hogy most mindennek vége!

Okot,nem mondtál csak ,hogy már,

Nem szeretsz viszont.

S bennem ekkor, összetört egy kép.

Összetört bennem a kép,amelyet rólad alkodtam.

S azt hiszem,nem kell elmondanom,

Hogy mekkorát csalódtam

Legbelül éreztem,azt a nagy fájdalmat

Nem tudtam,elfogadni a tényt,

Hogy ami,köztünk volt,

Most már véget is ért!