hát igen,

bár inkább úgy mondanám, hogy a politikai önállóságukat vesztették el,

a dél-keletiek meg a bolgárok fennhatósága alá kerültek,

 

de ugyanakkor ami még érdekes lehet,

a Bajor Évkönyvből adata: “A hunoknak és az avaroknak egy részét a bajorok és Nagy Károly (Charlemagne) Noricumból (a mai Ausztria Ostmark területéből) és Pannoniából (Dunántúlból) elűzték” [Győrffy (1975), p. 264]. Mivel az idézett mondat szerint a hunoknak és az avaroknak csak egy részét űzték el Ausztria területéről, a másik részük ott maradt.

Ezek a csoportok frank fennhatóság alatt éltek és térítették őket a kereszténységre.

 

viszont egy részüknek az elűzésének említése:

az Alföld részére mehettek a többi csoporthoz, illetve akár a velük szomszédos magyarok törzseihez is menekülhettek csapataik.

 

amit itt érdemes lehet megvizsgálni az a Jenu és a Tarhán törzsek, esetleg a Kavarok v. Kabarok kérdése.

 

a Jenu-re abból a szemponból gondolok, hogy a krónikák alapján a Jenu a zsuanzsuanok vezérének neve és klánja volt, amely nép az egyik elmélet 

az avarok eredetére vonatkozóan,

 

a Tarkánok, pedig az avar kagán kíséretéhez, testőrségéhez tartoztak, illetve az adóbeszedést biztosították.

 

a Tarkán v. Tarkhan v. Tarhán név pedig Pelliot és Pulleyblank alapján, a hiungnuk-tól ered, és a zsuanzsuanok átvették, majd tölük a törökök is.

 

szóval ezek a nevek, főleg az utóbbi utalhat közvetlen avar kapcsolatra is.

 

a Kavar névhez pedig:

(a lentebb említett Vértessy féle tanulmány egy-két részét felhasználtam, kibővítettem)

 

az avarok két csoportját: Uar és Hunni v. Ouar és Xounni nevezték

 

a bizánciak a Xounni nevet a későbbiek során “Ounni” alakban is írták, tehát a h v. k nélkül

 

Anonymus Gestájában találkozunk a „silva Houos” (havas erdő) névvel, melynek ’ou’ hangja később ’av’-vá alakul.

 

tehát az Ouar, az jelenthet Avar-t is, de az első h vagy k-val Havar-t, Kavar-t is, Khvar-t is, kovárt, stb.-t is.

(lsd. ungar, hungar)

 

a pártus topikban említettem a horvát genetikai vizsgálatot ahol egy

avar eredetűnek vélt népcsoportot mutattak ki a Hvar szigeten. ez is elég hasonló alak.

 

A kaukázusi hunok – mint arról egy 682. évi eseményt elbeszélő örmény forrásban olvashatunk – ha mennydörgéssel kísért villámok akár embert, akár egyéb tárgyat megütöttek, ezt úgy tekintették, mint K’uar istennek fölajánlandó áldozatot.

 

Illetve maga az avar név is utalhat a villám dologra:

 

Herodotosz utal egy régi hagyományra:

Abaris, a titokzatos pap-király-ra,

 

"Miért Abarisról, kit a hagyomány hyperboreusnak mond, nem fogom elbeszélni azt a történetet, hogy az egész földet körüljárta nyilával anélkül, hogy evett volna (Herodotos IV. 36)”.

 

Több író megemlékezik a hyperboreus Abarisról (pl. Platon, Strabon), de egyik sem közöl róla bizonyos hagyományt. Állítólag Apollon papja volt, ki az istentől egy bűvös nyilat kapott, s ez minden hegyen és folyón átröpítette (Herodotos IV. 336, 52. lábjegyzet).

 

Egy másik régi szerző (Suida) Abaris-t szkita származású csodatevő főpapnak tartja, aki i.e. 770-700 között Apollon tiszteletét terjesztette a hyperboreusok között (Jordanes, 1904, 40, 2. lábjegyzet). 

 

Mindez akkor válik érdekessé, ha tudjuk azt, hogy Apollon görög és római főisten, többek között a napfénynek örök ifjú istene volt. Eszerint Abaris a napisten papjának, a neki adományozott nyil pedig az isten nyilának tekinthető. S ha figyelembe vesszük azt, hogy Abaris az egész földet körüljárta nyilával anélkül, hogy valamit evett volna, önkéntelenül is a fény sebességével haladó tüzes villámra (s a “csapjon bele a tüzes istennyila”) kifejezésünkre gondolunk. Mindezt egybevetve elképzelhetőnek tartjuk, hogy az “abar”-nak hajdan  – egy máig ismeretlen nyelven – tüzes villám, vagy valamilyen napkultusszal kapcsolatos jelentése lehetett.

De még színesebbé teszi az “abar” név eredetére vonatkozó ismereteinket sevillai Szent Izidor, aki 630-ban a következőket írta:

“Mondják, hogy az Ugrok azelőtt Unnoknak hivattak, végre királyukról Abaroknak neveztettek”

Abaris végül is pap vagy király volt? – Nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy e két funkció nem áll ellentétben egymással. Ugyanis az ókori Mezopotámiának pap-királyai voltak.

 

ehhez a lentebb idézett Diaconius is kapcsolódhat:

"Alboin az avarokkal lépett örök szövetségre, akiket eleinte hunoknak és csak később, egyik királyuk után neveztek el avaroknak."

illetve maga Simocatta is erről beszél.

 

Tűzimádás – Napkultusz

 

Egy kínai forrás szerint a heftaliták az ég és a tűz szellemét imádják – de ugyanakkor buddhista és keresztény heftaliták is vannak. A Nap népe által alapított Khorezmben a tűzimádás volt a fővallás – amely mellett természetesen megfértek másféle istenségek is. Valószínűnek tarthatjuk, hogy az avarok egyik törzsét Khouar-nak nevezték, mely név a kaukázusi hunok Khuar (tüzes villámmal kapcsolatos) istenének nevével azonosítható. Menandros szerint az avar kagán Baján, arra esküszik, hogy az égben lakó Isten tűzet bocsásson rájuk, ha esküjét megszegné. Ám a kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy a mohamedán írók szerint a magyarok is tűzimádók.

 

A heftaliták vagy eftaliták, azaz fehér hunok szintén az avarok egyik elődei a másik fő tudományos nézet alapján.

 

Mindehhez azt tenném hozzá, hogy az elősző topikban utaltam Baján név magyar/uráli/finnugor etimológiájára, ami alapján *paj(a)  tűz, szóból

eredően Baján alakban Villámot jelent.

 

Szóval szerintem van itt bőven vizsgálandó téma:

az avar továbbélés, az avar hun, illetve a magyar-avar kapcsolatok kérdéseit illetően.