Drukkolok Pajtinak!

Hihetetlen, hogy milyen hamar visszatér az életkedvük és mennyi kitartás van bennük! Sose felejtem el, amikor az enyém babéziásan infúziót kapott, bent ültem vele a földön a dokinál, amíg lecsöpögött az infúzió, majd amikor megérkezett a bátyám is, alig volt ereje, de a farka végét megcsóválta örömében, hogy üdvözölje őt is!

Sokszor gondolkozom, hogy vajon mitől daganatosak a kutyik is? Ez a régi időkben nem volt ilyen gyakori, nem? Vagy csak nem tudták, hogy miben halnak meg... Nem lehet, hogy a táp, amit kapnak? Vagy a levegő, amit szívnuk?