Úgy látom szerencsére már fölösleges, de sokat dolgoztam rajta tehát közzéteszem.


Egy ilyet már elfogadhatónak tartok.

A rendezőség tagja kizárhatja a versenyből azt, aki
- rendezővel, versenytárssal, szurkolóval szemben tettlegességet követ el,
aki figyelmeztetés ellenére durva kifejezést használ, ill. többszöri figyelmeztetés ellenére is sportszerűtlenül/sértően beszél, (((max.: sportszerűtlenül/illetlenül)))


Egy példa arra, mekkora felelőssége van egy szabályalkotónak. Ilyen érveket is kellene mérlegelnie, esetleg elfogadnia.
Unalmas rész dőlt betűkkel.
Mikor még huszonéves voltam, 105 kilós, erős mint az állat, 70-80 kg-os sittes-zsákokat cipeltem le a sokadik emeltről. A földszinten két 60-65 éves férfi beszélgetett, pont azon a helyen, ahol nem fértem el tőlük. Ha 1 méterrel odébb állnak, akkor elférek. Először megyek: szabad lesz? Várok 10 mp-et /ez hosszú idő!/ míg kényszeredett arccal odébb vánszorognak. Másodszor ugyanez. Harmadszorra szabad lesz, és azonnal vállal nekikmegyek, úgy hogy mindketten kenődnek fel a falra. Negyedszerre jövök, közelükbe se érek, már félre állnak. Tettlegesség? Simán. Most is megtenném,, nem tudok jobbat. /Miért álltak vissza mindig arra helyre? Szerintem azért, mert hivatalnokok voltak, és semmibe vették az egyszerű koszos ruhás melóst. Ők „urak”, nem pedig csóró „pórnép”./
Hogy megértsd, volt amikor csőtörésnél fölöslegesen futottam 60-80 métert, közben ömlött a víz. Nem akartam vitatkozni egy öregúrral, mert jóindulatú volt.
Szerintem hasonló szitu előfordulhat versenyen is.
Érveim a tettlegességhez:
Emelkedő, keskeny ösvény előzni nem lehet. „Szurkoló” az ösvény közepén. Előttem már 2-en kérték, hogy adjon utat. Lassan, unottan áll félre, szándékosan feltartva őket. Én légyszi, és vagy vállal félrelökném, vagy kézzel oldalra tolnám. Tettlegesség, ugye? Te mit ítélnél ebben az esetben? Én esetleg ejnye-bejnyét.
/Ha kézzel lökném oldalra, akkor jogosnak tartanám a kizárást. Más esetben, ha 2 percet kellene várni, hogy félreálljon valaki, de látom, hogy igyekszik, akkor nem haragudnék rá, esetleg bosszús lennék, hogy miért most-velem történik meg./

Amíg nincs szabály/ajánlás addig fenti eset elbírálása nem probléma. Ha már van szabály, akkor – hivatkozni fognak rá – ezért minden lehetőségre gondolni kell.
A szabályalkotóknak ezért óriási a felelősségük.

Amennyiben nem lesz bonyolult, áttekinthetetlen a szabály/ajánlás akkor a szélsőséges ritka esetekre is legyen érvényes!

Érveim az illetlen beszédhez:
Figyelmeztetés után a durva beszédért jogosnak tartom a kizárást.
Az „illetlen beszéd” meghatározástól borzongok. Ebben az esetben úgy érzem az tiszteletet követel. Azt pedig nem szabályozni, hanem kiérdemelni kell. Ezt a rendezőkre, versenybírókra fokozottan érvényesnek tartom.
Gondolom az illetlen beszéd miatti kizárások többsége a következők szerint zajlik:
Nem focira J, sportversenyre gondolok. J

Bíró: hoz egy döntést.
– De bíró úr nem látja, nem úgy történt!
– Ne vitatkozzon!
– Nem látta, Ő lökött meg!
– Ki fogom állítani, ha továbbra is ellenkezik.
– Áh, maga is csak ellenünk fúj.
Bíró: kiállítás, vagy kizárás.

Az ilyen esetek miatt legyen joga a versenyzőnek ne tisztelni a rendezőt/bírót,
humoros, /netán sértő, gúnyos/ megjegyzést tenni. Azaz 1:1 az állás.
A rendező/bíró első figyelmeztetését ezért 0-nak értelmezem, 1 felszólítás meg ugye jár.
Tehát ezért tartom fontosnak a sértő beszédnél a többszöri /kétszeri/ figyelmeztetést.
Az utasításait viszont köteles betartani, tehát a következő szitut helyesnek tartom:

Bíró: hoz egy döntést.
– De bíró úr nem látja, nem úgy történt!
– Menjen innen, ne vitatkozzon!
–Nem látta, Ő lökött meg! Ha ezután azonnal nem megy el, akkor
Bíró: kiállítás, vagy kizárás.

Azaz én azonos „értékűnek” tartom a rendezőt/bírót a versenyzővel, csak a jogkörük más.
Tisztelje meg a versenyzőt az igazságos ítéletével, ha pedig tévedett, akkor viselje el a versenyző egyszeri reagálását. /1:1/

Mivel annak kiderítése, hogy a rendező/bíró helyes ítéletet hozott-e túl macerás, viszont sokszor előfordul, az egyszeri felszólítás utáni kizárással a versenyzőt pedig nagyobb hátrány érné, mint az igazságosan ítélkezett bíró kétszeri megsértése, ezért az „illetlen” beszédnél minden esetben a kétszeri figyelmeztetést tartom elfogadhatónak.
(„Igazságos” esetben már az első sértésnél is erkölcsi elismerésem a bíróé, versenyzőé, szurkolóé.)
Az, hogy más /akármennyi/ sportágban mi az elfogadott szabály, az a megalkotóiknak a felelőssége.

Annyit még elmondanék, nincs jogi képzettségem, monti versenyt 2szer már láttam,
terepfutóversenyen 2szer indultam. Nem vagyok se rendező se bíró, csak fene nagy
igazságérzetem van.