Bevállalni vagy sem...

- szeptemberben, mikor hazahoztak vidékről, ahol összerogytam, még azt mondtam, neeem
- novemberben mikor az ogk-n mondták, ennek műtét lesz a vége, ha nem javul, azt mondtam, talán nem.
- februárban, mikor a továbbra is táppénzességem után az influenza ráment az izületre, és a köhögés hzavágta, és mentővel vittek a reumára, azt mondtam, ha most vágnak, tegyék, lesz...om, csak legyen már vége
- márciusban, mikor ezt ki is mondta az oiti dokija, akkor azt mondtam, ok. legyen. 31,5 vagyok, még könnyebben rehabilitálódok, mint esetleg 40 évesen

azóta volt 1-2 nap, mikor SEMMI gyógyszer nem kellett (persze iszom a pannonhalmi reuma fájdalom elleni teát), ilyenkor mondom, minek ide a műtét, aztán séta közben egyszercsak ping, egy pattanás, egy szúrás, és már fordulok is hazafelé. és akkor azt mondom, talán mégis ez lesz a megoldás.