Most folytatom, mint egy krónikát, hátha érdekel valakit? De ha nem, akkor is.
Az elmúlt 1-2 év során, több „módozatot” vagy ha úgy tetszik: „figurát” próbáltam. Persze – nem mindig sikerül igazán jól, de azt hiszem, ezzel mindannyian így vagyunk. Néhányszor még megcsináltam a computerasztal előtt ülve is, annyi különbséggel, hogy a szék alá tettem egy nagy műanyag tasakot és rá 2 – 3 összehajtott – és természetesen szintén mosásra váró – törülközőt. Aztán rájöttem arra is, hogy ha túl gyakran csinálom és pláne mindig ugyanúgy, akkor hamar odavész a varázslat – nem szabad, hogy kiüresedő rutinná silányuljon! Ma sem csinálom gyakrabban, mint hetenként 1- szer, legfeljebb 2-szer, a mosási napokra időzítve, de már nem a széken ülve. Illetve csak nagyon ritkán. Mivel a széket teljesen nem tudom „megvédeni”, nem akarom, hogy idővel „aromát” kapjon (a műbőr alatt valami habszivacs van…).
De olykor, olykor rámjön egy kis rögtönzés – mint például most, miközben ezt a szöveget írom, a leírástól beizgultam és csendben, apránként eregetem magam alá…előrelátó voltam, a széken is van törülköző.
Később rájöttem: az ülő helyzetnél is finomabb, ha (persze egy kis fotonézegetés után) a fürdőszobában állva a csempének támaszkodom, összeszorítom a combjaimat és szépen, apránként csurgatva eljátszadozom. Az elaprózással, minden visszazáráskor az inger fokozódik és egyre nehezebb az izmot visszazárni: ez nagyon finom érzés, ám az önuralmam csak addig tart, amíg fel nem izgulok. Amikor érzem, hogy az ágyékom csiklandósan lüktetni kezd, már nem tudom, és nem is akarom visszatartani. Akkor már széttengedem a combjaimat és - eleresztem. Csodálatosan gyönyörteli érzés, ahogy a meleg folyadék átáztatja a nadrágomat, először fent az ágyékomon, csípőmön - ekkor odakapom a két kezem is a puncimhoz, mintha kézzel akarnám visszafogni, így még finomabb, szeretem, ha a kezem nedves lesz - majd végigcsurog a combjaimon, a nadrág szárán, és tócsa keletkezik a kövön. No és a látvány is izgató, mert persze kicsit előrehajolva nézem magam. Utána rendszerint terpeszben a kád szélére ülök, - de ha úgy esik jól leereszkedem ülésbe, bele a tócsába - (!), és – benyúlok a nadrágba…addig simogatom, birizgálom a körmömmel, a meleg, nedves bugyin keresztül, amíg a gyönyör áthömpölyög rajtam. Általában sikítozom is egy kicsit, de mit számít, senki sem hallja.
Utána mosás, romeltakarítás, hát…ez az élvezet ára. De megéri.