domboróczki Kálmán Creative Commons License 2009.03.15 0 0 1662
Ezt egy lányhoz irtam,Egy Tarnamérai lánynak,akit nagyon szeretek!Keresztesi Nikolettnek!kérlek benneteket segitsetek elmondani neki,hogy mennyire sokat jelent nekem!!Myvipen megtehetitek! Domboróczki Kálmán vagyok!Ez a vers egy rövid története a kapcsolatunknak,volt benne sok öröm és bánat is!De nem tudom feladni,mert szeretem!!Köszönöm nektek!!






RAGYOGOTT ÉS NEM LÁTTAM


Egy nyugtalan érzés,fáj tőle a szivem!
Elveszítem azt,akiért élek?
Elkezdödött csendben,szemébe néztem!
A lány még nem tudta,hogy rögtön szerelmes lettem!
Már akkor tudtam,ő kell nekem!
Éreztem,hogy kedvel engem,
Mikor szemembe nézett mélyen,
Hevesebben vert a szívem!
Mikor először mondta szeretlek,
ilyet még nem éreztem!
Így kezdődött egy szerelmes végzet!
Csendben,titokban kezdtük!
Szép volt jó volt minden,
De közénk álltak idegenek!
Harcoltunk foggal,körömmel!
Nem adtuk fel,és most sem teszem!
Elvitték tölem a szürke végtelenbe,
Ekkor nem talaltam sehol a helyem!
Húztak minket jobbról balról!
Itt hibáztam jó nagyot!
Megfertöztem kapcsolatom,
De ha megengedné rendbe hozom!
Sokat tettem már én érte,
De eltol töle messze!
Volt hiba,mit elkövetett,
De megbocsájltom,
Mert töle jobban,senkit sem SZERETEK!
Nem érdekel se böszkeség se semmi más!
Szerelmes szívem csak ö rá vár!
Hibáztam én is sokszor,ezt is tudom!
De esélyt kérek,ugye kapok?
Nem tudtam,hogy mit akarok,
Kerestem,pedig mindig ott ragyogott!
Ragyogott és nem láttam,
Szemem ki nem nyitottam,
Mert vakított ragyogása!
Most messze van,távol tölem!
Nem vakít semmi,kinyitom szemem!
Nem találom sehol,most már tudom mit is kerestem!
Egy kívánságom ha lehetne,
Őt kérném a szívemnek!!
Bocsásson meg nekem,mert most nem hibáztam,s SZERETEM!