Biztos, hogy a világmindenség és az élet tele van feltáratlan titkokkal. Az is biztos, szvsz, hogy a szeretetről is keveset tudunk.

Hoztam neked megint egy irodalmi példát.

Bächer Iván: Névsorolvasó c. könyvét olvasom, nagyon jó könyv, nem győzök idézgetni belőle a beszélgetéseimben.

"Egyszer ültem egy kórházi folyosón, este kilenckor, télen, félhomályban, mellettem ült egy feleség, szétoperált aggyal, gyerekké téve rég, kopaszon. Mellettünk ültek a többi szobatársak is, négyen. Neurológia, csupa eszement. Odabenn a kórteremben a hatodik üvöltve haldoklott, nem bírt senki megmaradni ott. Ültünk némán, órák óta ültünk a folyosón, hallgattuk az üvöltést, a halálüvöltést. A feleség cigarettát szítt, mert ahhoz ragaszkodott, az éltette, mindenki tudta ezt, neki szabadott, még ott a folyosón is. Csend volt, üvöltő sötét csend. Kórházi este, akik tudja, tudja. Aztán egyszer csak megszólalt a bolond feleség, akinek, ahogyan ő mondogatta viccesen, kivették az agyát.  "Tudod, sokáig azt hittem, hogy az élet olyan, mint egy regény. Most már tudom, hogy az élet nem olyan, mint egy regény. Hanem olyan, mint a Biblia."