Nem az a lényeg, hogy mennyire nagy gond, ha megnyalja a labdát (ám ha utána a gyerekem nyalja meg azért már kiakadnék!).
A lényeg az, hogy semmi jogunk nincs labdázni a fűben, mert mindig van ott néhány kutyás, aki leszarja, hogy a kutyája labdázik a gyerekem helyett.

Mi is szeretnénk nyugodtan labdázni. Már oda se megyünk a kutyások miatt. Ráadásul ez egy hatalmas park és nincs egy kis szeglete, ahol ne lennének eleresztve a kutyák.

És nemcsak kiskutyák vagy szelíd fajták vannak. A kutyásoknak is van egymással is problémájuk, volt már rá többször példa, hogy alig bírták lefogni a kutyájukat mert az kiskutyára támadt.

Emiatt nekem a legkisebb gondom a kutyaszar. Pedig nem egyszer belelépett már a gyerekem, vagy belement a motorjával. Másfél éves korában pedig beleesett, csupa szar lett az egész overállja meg a keze is. Alig bírtam hazavinni, mert figyelnem kellett, hogy ne kapja be a kezét.


Egyébként a múltkor a kutyás úgy ordibált velem, hogy közben a gyerek a kezemben üvöltött a félelemtől.