Pickingpete Creative Commons License 2009.03.10 0 0 5282
No, némi utógyújtással én is bekapcsolódok (tehát megérte beregisztrálni), mert itt több olyan fórumozó is csörtét vívott, akiket személyesen is ösmerek, és kissé fájlalom, hogy egymást szapulják, ahelyett, hogy összefognának.

Én jelen voltam, igaz kb. 20.30-tól (a bejáratnál, még tréfás kedvemben, próbáltam alkudni, mondván, hogy máshol ilyenkor már féláron lehet bemenni, de nem sikerült...), így a produkciók jelentős részéről lemaradtam, de szerintem minden hibája, gyermekbetegsége ellenére jó kis buli volt. Ha valaki úgy kritizál egy rendezvényt, hogy ott sem volt, (még ha építően is) azzal nehéz bármit is kezdeni.

A rendezvényszervezők a hangosításnál kevesebbet már csak a zenészek gázsijára szoktak szánni, legaljasabbul pedig azokkal a zenekarokkal szoktak bánni, akiknek van saját hangosításuk, de rájuk lőcsölik az összes fellépő technikai igényeinek kielégítését is.
Nem tudom hogy itt így zajlott-e, de biztos, hogy a szervező nem akart hangosító céget megbízni, és a tánc és a zene iránt elhivatottakat beugrasztotta ebbe a nehéz szerepbe.

Hogy egy képről lehet tudni azt, hogy egy ilyen meg olyan láda így vagy úgy kirakva hogy szól, hát nekem egy kicsit "ohm-bajnok" dumának tűnik. A távgyógyító Gyurcsók csak jelenthet. / A hangosítás technikai sport, csak úgy mint pl. a gyorsasági motorozás, de az 1000 köbcenti alatti kategóriában Burt Munro rekordja még ma is áll, aki saját tuningolású öreg motorjával (The World's Fastest Indian c. filmet ajánlom szerettel) 68 évesen állította be azt. Jószándékkal, odafigyeléssel, szakmai hozzáértéssel, zenészi empátival a fiúk a maximumot hozták ki a "cucc"-ból./

Hogy ez country fesztivál (is) volt-e? Hát nekem annak (is) tűnt. Sok kollégával találkoztam, több zenekart is hallhattam, közben táncoltak is. Zene és a tánc összetartozik, különösen a népi eredetű műfajok (lsd. flamenco, jig, polka) körében. Ilyen a country, de a bluegrass is. Bill Monroe a színpadon is ropta, John Hartfordról nem is beszélve, aki mikrofonba énekelt, banjozott és vasalt cipőben deszkalapon cloggingolt egyszerre. Persze az nekem is feltűnt, hogy valszeg én lehettem az egyetlen fizető nező, aki nem a táncosok közvetlen köréhez tartozott. Vagyis kivülálló, azaz a szó szorosan vett értelmében "néző" nem sok lehetett.
De azt hiszem, ezzel az abaligeti fesztivál sincs nagyon másképp.

Bízom abban, hogy lassan lecsillapodnak a kedélyek, mindenki örül majd, hogy vannak ilyen fesztiválok, és összefogunk inkább, hogy eme fesztiválok egyre sikeresebbek legyenek mindannyiunk örömére.