Dombágyás a házikertben!
Ennek a 20-30 négyzetméteres varázsdombnak köszönhetően egy 4-6 tagú család egész évi zöldségszükségletét (a burgonya kivételével) kielégítheti. Részben azért, mert a nagyobb felületről több termény takarítható be, Másfelőle több évre előre biztosíthatjuk a megfelelő tápanyagot.
Készítéséhez lombhulladékot, fűnyesedéket, rőzsét vagy a gyümölcsfákról és a díszfákról lemetszett apró gallyakat használhatjuk. Ezt követően válasszunk ki egy észak-dél irányú, szélvédett, gyepes területet. Jelöljünk ki a gyepen a másfél méter széles területet, amelynek hossza 3-8 méter. Így a dombágy keleti és nyugati oldaláról megfelelő mennyiségű napfényhez jutnak a növények. A füvet gyeptéglaként vágjuk fel és rakjuk külön. A dombágy helyéről emeljünk ki egy ásónyomnyi (30 centiméternyi) földet és azt halmozzuk a gyeptéglák mellé. Az így nyert árok talaját dolgozzuk el, majd halmozzuk a közepére - 50-60 centiméter magasan - a 15-30 centiméter hosszúságú vágott kerti hulladékot. Amikor elkészült a halom, fektessük rá a gyeptéglákat "fejjel lefelé". Döngöljük meg jól a földréteget! Ezután szórjunk a dombágyra nedves, korhadó leveleket 25-30 centiméter vastagon! Időnként dobjunk közé egy-egy lapát földet abból a halomból, amelyet az árokból emeltünk ki! Végezetül hordjunk fel 5 centiméternyi érett komposztot és azt takarjuk be a maradék kerti földdel,. Mindezt alaposan döngöljük meg lapáttal. Dombágyásunk kb. másfél méter széles és egy méter magas lesz. Ezt formálhatjuk félhenger alakúra, de prizmát is készíthetünk, amelynek felső vízszintes része 40-50 centiméter legyen. A prizma tetején, hosszában alakítsunk ki egy 5 centiméteres barázdát.
Létrehozhatunk vegyeskultúrát, vagyis az összeültetett, egymás közelségét jól tűrő zöldségfélék együttesét. Például a keleti alsó sorába káposztaféléket, a felette levő következő sorba sárgarépát, e fölé vöröshagymát majd ismét egy sok sárgarépát, utána a domb tetejére három sor fejes salátát ültessünk. A nyugati oldalon lefelé haladva a saláta alatt legyen gyökérpetrezselyem, vöröshagyma, majd ismét egy sor gyökérpetrezselyem és végül az alsó sorban bokorbab. A dombágyás másik előnye, hogy két-három vetésre is sor kerülhet egy idényben. Például a sorok közé a sárgarépával, a bokorbabbal vagy a gyökérpetrezselyemmel egyidejűleg hónapos retket is ültethetünk, mert a retek már kikerül az ágyásból akkor, amikor a bab és a gyökérzöldség erőteljes fejlődésnek indul. A dombágyás belsejéből kiáramló meleg, nem azonos a melegágy hatásával, mégis lehetővé teszi a korai vetést (például zöldborsó, retek, zöldhagyma, fejes saláta, spenót, karalábé fejes- és kelkáposzta). Májustól már termeszthetünk a helyükön bokorbabot, paradicsomot, zellert, uborkát, persze megfelelő társítással. A zöldborsó szívesen társul a kaporral, a sárgarépával, a káposztafélékkel, a karalábéval, a fejes salátával, a hónapos és a nyári retekkel. A retek jól viseli a bokorbab, a borsó, a szamóca, a sárgarépa, a káposztafélék, a karalábé, a fejes saláta, a petrezselyem, a tépősaláta, a spenót és a paradicsom társaságát, de nem tűri meg az uborka szomszédságát. Káposztafélék közelébe ne kerüljön fokhagyma, vöröshagyma valamint burgonya. A burgonya az egyetlen konyhakerti vetemény, melyet dombágyáson nem érdemes termeszteni.
Petőfi Népe 2002.01.16-17. |
