"A segédfázisú motor nem egy fázisú, hanem kettő. (Számold meg: van egy fázisod, meg egy segédfázisod) És ilyen szempontból mindegy, hogyan állítod elő a második fázist..."
Nos, ilyen értelemben kétfázisú, valóban. Az viszont egyáltalán nem mellékes, hogy miért segédfázisnak és miért nem kétfázisúnak nevezzük.
Ugyanis a segédfázis árama töredéke a (fő) fázis áramának. Kis kapacitású (1-2 mikroF) kondin keresztül tápláljuk általában.
Persze törpe teljesítményeknél (~100 W alatt) az állórész fegyverteében lévő furatba tekert 1-2 menetet zárjuk rövidre az irányváltáshoz. Így létrehozva a mezőben az aszimmetriát.
"Marhaság. Sosem csináltál még ilyet, de ki mered jelenteni... Még a 80A-es fő ..."
Az az érzésem, hogy lehidalnál, ha tudnád, hogy mi mindent csináltam már, vagy dobnál egy hátast.. :-D
Régebben, amikor még csak a nagy teljesítményű tirisztorok voltak elérhető árúak, akkor greatz-be kötött tirisztorokat impulzus sorozattal indítva, "fázishasításos" elven működő vezérléseket készítettem, optocsatolós áramszabályozással.
Ahol a motor fázisáramát figyelte az elektronika és a terhelés függvényében olyan hosszú impulzus sorozattal nyitogattam a tekercs induktivitása miatt folyton lezáró
tirisztort (ami egy adott értékű tartóáramig marad nyitva), hogy éppen a beállított üzemi áramot tartsa a vezérlés. Azután jöttek a triac-ok és az elmúlt években már a teljesítmény fetek. Ezen utóbbiakkal már akár szeneszámokat is le lehet játszani a vezérelt motorok tengelyein-tekercsein, mert már 50-100 ns alatt ki és bekapcsolhatók.