Pontosanzért nem filozófia, ugyanis mi magyarul kötőjelezünk, és nem vagyunk kötelesek ismerni az eredeti ejtést. Ezért jelzi a helyesírás, hogy itt eltérés van. Egyébként ez nagyon bizonytalan szabály, éppen azért, mert nem ismerjük pontosan az eredeti ejtést, és mert eltérő átírási szabályok vannak. Sajátos például, hogy az orosz nevek gyakori -ij végződése az oroszban tulajdonképpen csak -i. Ezt valamikor régen - valószínűleg német hatásra - figyelembe is vették a toldalékolásnál (Csajkovszkival). Azután, amikor  az orosz nevek átírása rögzült, ezt -ij-nak írták át, így Csajkovszkijjal-t írunk, mondunk, holott az oroszok a szó végi j-t nem ejtik. De itt is megjelenik az, hogy írunk-mondunk.

A korrekt ejtés valószínűleg 20. századi találmány (v.ö. Verne).

Az a "bonyolult" kitétel a tanácstalanság jele, és fenntartom, hogy a Rousseau, Watteau nevek esetében pl. indokolatlan.