A munkát több féleképpen definiálhatjuk. Skalár és vektoros mennyiségekkel egyaránt.
Mindkét módszernek meg vannak a szabályai és nem keverendő a másik módszerrel.
Nem. A munkát egyféleképpen definiálhatjuk, úgy, hogy az az energiacserét adja meg a két kölcsönható objektum (test vagy mező) között. Ha az egyik definicióval működik a dolog (a vektorossal megmutattam, hogy működik), a másikkal meg nem, akkor a másik rossz.
Munkát skalárokkal csak akkor tudunk értelmesen számolni, ha az erő és az elmozdulás azonos irányú.
Ha erők eredője mozgat, akkor az eredő erő iránya és a mozgás iránya
egybeesik. Nincs értelme vektoros módszer alkalmazásának.Megintcsak nem igaz. Az erők eredője a gyorsulással azonos irányú, nem a sebességgel, az időegységre eső munka (teljesítmény) pedig az erő és a sebesség skalárszorzata.
d W/d t =
F.
vKépzeljük el csak azt az esetet, hogy jön egy baromi gyors űrhajó (nem hat rá semmilyen erő, csak valamikor régen felgyorsították), és elmegy előttem keresztbe. A mozgás iránya legyen mondjuk balról jobbra. És amikor elmegy előttem, akkor 1 N erővel elkezdem oldalra tolni. Az űrhajó 5 m hozzú, ennyi utat tett meg (balról jobbra) miközben az 1 N erő hatott. Közben előre toltam 5 mikronnal (mert bazi nagy a tömege, és ennyire bírtam ellökni). Akkor most az általam végzett munka a két vektor skaláris szorzata, azaz 1 N * 5 mikron azaz 5 * 10^-6 J, vagy pedig a teljes elmozdulás (nagyjából 5 m) szorozva az erő nagyságával, 1 N-nal, azaz 5 J?
Amit leírtál, az mint ahogy Te is tudod a vektoros módszer. Köszönöm, hogy említetted.
Nagyon szívesen.