Sziasztok! Örömmel újságolom el, hogy Ügyi ma reggel olyan aranyos és szófogadó kutyus volt, hogy majd sírva fakadtam a meghatottságtól. Mielőtt elmentem dolgozni, kimentem a havat lekotorni a járdáról. Kutyukáim kisurrantak a nyitott kapun, de semmi elrohanás, vagy ilyesmi. Körbepisilték az összes fát a ház előtt és első szóra visszajöttek. Majd eldobtam a hólapátot. Ügyinek nem erőssége meghallani a hívást, pedig minden alkalommal, ha véletlenül megérti, agyon dícsérem. Most is jó nagy adag fültővakarászás volt a jutalom. Tudom, hogy egy ennyi idős kutyának már erősen érteni kellene a szóból, de ő aztán nem az a fajta. Betereltem őket, és direkt nem csuktam be a kaput, csak behajottam. Egy percen belül újra ott sündörögtek mellettem, és láss csudát berohantak első hívásra. Jól indult a reggel. Nektek is ilyen jó reggeleket, napokat és estéket kívánok. (Kutyátok van hozzá.)