Szeleszte, csatlakozom Timikéhez és a többiekhez. Hidd el, senki nem gondtalan. Az egyik barátnőm vészesen allergiás az olajos magvakra és durva tüneteket produkál, még egy mandulás öblítőtől is (vagy ha abban öblítettek egy törölközőt), a másikat most műtötték endometriózissal (keress rá, szerintem még a PCOS-nél is durvább betegség). És ez csak két példa, ami hirtelen eszembe jutott.

Nekem egy orvos sem akarta elhinni (még a diagnózis után sem), hogy PCOS vagyok, a bőröm (főleg a gyógyszer mellett) tökéletes, vékony vagyok, a szőrök sem vészesek (egyébként PCOS nélkül is nagyon sok barátnőm szőrteleníti a karját, bajszát stb., inkább ritkaság, ha valakinek nem kell). És mégis itt a betegség, és pontosan tudjátok, hogy milyen más tragédia is történt velem. Mégsincs a homlokomra írva. Mindenkinek a saját problémája a legnagyobb.

Hidd el, a boldogsághoz is az agyat kell átállítani. Nem szabad másokhoz méregetned magad, mert sosem leszel így boldog és hidd el, akit Te gondtalannak vélsz, lehet, hogy ezerszer nagyobb problémával küzd.

Egy régi orvosom (nem PCO kapcsán) azt mondta nekem, hogy az embernek tisztelnie kell a betegségét, egyébként nem várhatja el, hogy a betegség tiszteljen téged. Akkor nem értettem, a PCOS diagnózisa óta egyre inkább értem. :-)) Ha a homokba dugnám a fejem és nem "működnék együtt vele" (ez most így furán hangzik, de igaz), akkor rosszabb lenne a helyzet. Próbáld elfogadni.

Nem okoskodni akartam, elnézést, ha úgy tűnt, segíteni akarok.