Hogy micsoda véletlenek vannak! Egy kísértetiesen hasonló dolog történt Julival, a néptáncos lánnyal is 2 évvel ezelőtt, mint veled.
Ime:
Julie72 válasz | megnéz 2007.02.05 14:19:10 © (843)
Emlékszem rá, hogy még 1997. őszén valahol az Alföldön voltunk szerepelni a néptánccsoporttal. Mivel jó nagy hőség volt, megittam egy csomó üdítőt, talán másfél-két litert is.
Amikor indultunk hazafelé, már el kellett volna mennem WC-re, de szokás szerint hosszú sor állt a női mosdó előtt.
Majd kibírom, gondoltam. Hazafelé Pestig még nem volt különösebb gond, de mire a buszunk keresztülvergődött Pesten, már nagyon kellett pisilnem.
Mivel 60 km-re lakunk Pesttől, gondoltam, hogy valahogy csak ki fogom bírni hazáig.
Gödöllő környékén már majd összepisáltam magamat, előre-hátra hintáztam az ülésen, és az alsószoknyák is nagyon nyomták a hólyagom.
Az utolsó 10 kilométert már végigálltam, mert így nem szorított annyira. Persze keresztbe szorított lábakkal. Néhányan kérdezték is hogy mi bajom, de azt mondtam, hogy már unom a sok ülést.
Mikor megérkeztünk a falunk határába, már becsurrant egy kicsi.
Mikor végre megállt a busz, persze elsőnek szálltam ki. Ahogy egyik lábammal leléptem a földre, elindult a sárga folyam, már nem tudtam mit tenni. Elvonszoltam magam egy tujasor mögé, de lényegében akkor már mindegy volt. Összevissza pisiltem magam, csuromvizes lett nemcsak a bugyim, de a fehér pamutharisnyám is egészen a cipőmig, még az alsószoknyák némelyike is foltos lett.
Az volt a szerencsém, hogy már senki sem volt az utcákon, mert már késő éjszaka volt.
Így is marha nagy élmény volt csurom pisis bugyival és harisnyanadrággal hazagyalogolni…
