A lélek éneke

Kelet-Afrikában van egy törzs, ahol a gyerek megszületésének idejét nem a
világrajövetelének napjától, sőt nem is a fogantatás napjától számítják. E
törzs számára a születés kelte azt a napot jelöli, amikor a leendő anya
először gondol majdani gyermekére. Az anya, amikor úgy érzi, eljött az
ideje, hogy gyermeke legyen, elvonul az erdőbe, és magányosan ül egy fa
alatt mindaddig, amíg bensőjében meghallja gyermeke énekét.
Amint ez megtörtént, az anya visszatér a falujában, és megtanítja az éneket
a leendő apának. Ezután ezzel az énekkel hívogatják a gyereket. Miután a
gyerek megfogant, az asszony a méhében hordott kisbabának énekel, és
megtanítja a dalt a falu bábáinak és öregasszonyainak, akik a vajúdás alatt
és a születés csodálatos pillanatában ezzel az énekkel köszöntik a
gyermeket.
A szülés után valamennyi falubeli megtanulja az újszülött énekét. Ez a dal
ezután élete minden fontos pillanatában elkíséri. Ezt éneklik neki, amikor
valami baja esik, ezét éneklik győzelmek, szertartások, felavatások
alkalmával vagy a házasságkötési ceremónián. Amikor élete végén szerettei
összegyűlnek a halálos ágyánál, utoljára hangzik fel a dal.

Jack Kornfield