Dr. Bokros Gábor
2001. október 1. Vikman László, Budapest
* betűméret
* nyomtatás
* továbbküldés
Címzett: Feladó:
Ezen a héten interjúnk Dr. Bokros Gáborral, a Kaliber Magazin jogi szakértőjével készült. A fegyvertartással kapcsolatos alapvető ismeretei katonai szolgálata idejéről származnak (katonai főiskola, 14 év csapatszolgálat Lentiben). Majd egy fegyveres biztonsági cég alapítása és vezetése, aztán a vadászat, illetve a szituációs lövészet (versenyzés és versenybíráskodás) mellett szerezte tapasztalatait. Ezen túlmenően elsősorban büntetőjoggal illetve gazdasági joggal foglalkozik.
- Mi az oka az általános félelemnek Magyarországon a lőfegyverekkel kapcsolatban? Mik az ellenzők leggyakoribb érvei? A magyarországi szabályozás mennyire számít szigorúnak nemzetközi viszonylatban? Statisztikailag indokolt-e egy szigorú szabályozás, esetleg szükség van-e szigorításra?
Magyarországon a lakosság jelentős résznek a fogalmi rendszerébe a fegyverhez kizárólag negatív kötődések tartoznak, melyek elsődlegesen az ismeretek hiányával magyarázhatók. Ez nem kizárólagosan az elmúlt 50 év terméke, hiszen a két háború közötti liberális lőfegyvertartási szabályokat a háborús időszakban rendeleti úton korlátozták. A háború befejeződésével egy diktatórikus időszak következett és minden diktatúrának elsődleges feladata, hogy a hatalmon levők védelme érdekében a hatalom megdöntésének egyik fontos eszközét kivegye a tömegek kezéből. Ez a korlátozás nem újkori ötlet, gondoljunk csak a középkori ázsiai diktatúrákra, ahol a kard betiltása vezetett a szabadkezes harcművészet kialakulásához.
Magyarországon a fegyverekkel elsődlegesen a nagykorú férfilakosság kerülhet kapcsolatba a katonai szolgálata során azonban ez, a szellemi és fizikai alkalmatlanság valamint egyéb sumákolás miatt a hadköteles korosztály töredékére vonatkoztatható. A katonai szolgálat során a lőkiképzés nem alkalmas arra, hogy a fegyverhez való kötődés kialakuljon. A fentiek együttesen misztifikálják a fegyvert és sajnos az elektronikus és írott sajtó képviselői sem tudják magukat kivonni ez alól, hiszen ha nők akkor a fegyverekkel nem is kerülhettek kapcsolatba, ha férfiak, akkor sem alakulhatott ki pozitív élmény.
Nagyon kevesek tudják, hogy a lőfegyver nem más, mint:
1./ Az egyik hazai sikerágazat (vadgazdálkodás) munkaeszköze. A vadak szelekciójának hiánya egy elkorcsosult vadállományt hozhat létre és a természetes kiválasztódást biztosító ragadozók hiányában az ember kötelessége ezen szelektálás.
2/. Sporteszköz, mely nemcsak az igen erős koncentrációt, hanem gyorsaságot és fegyelmet követel a versenyzőktől, amely a technikai sport jellegénél fogva a versenyzők mellett jelentős számú technikai szakembert is megmozgat. A sportlövészet hagyományos ágai mellett egyre jobban terjed hazánkban is a látványos és mozgalmas szituációs lövészet, mely már nézőközönséget is vonz. Sajnos a sajtó még nem fedezte fel, pedig (kellő technikai feltételek esetén) jól közvetíthető és ezáltal reklámhordozóvá válhat, annak minden gazdasági előnyével.
3./ Az önvédelem egyetlen igazán hatásos eszköze.
Az ellenzők elsődlegesen azok közül kerülnek ki, akik egyszerűen gyűlölik a vadászatot és nem tudják felfogni, hogy a vadász nemcsak lövi a vadat, hanem eteti, itatja, gondoskodik róla és védi. A vadászat a vadak kilövésével akadályozza meg a túlszaporodást, a génhibás egyedek szaporodását, és váltja meg a beteg állatot a szenvedésétől.
Az önvédelmi fegyvert ellenzők leggyakoribb érve, hogy nem szabad ellenálni, ők azok akik gyűlölik az erőszakot, de közben olyan erőszakosak, hogy a saját akaratukat másokra akarják kényszeríteni. Általánosan megállapítható, hogy a fegyvertartás pártiak nem követelik azt, hogy mindenki tartson fegyvert, a fegyvertartást ellenzők viszont azt követelik, hogy senki se tarthasson fegyvert.
Az önvédelmi lőfegyver ellenzői arra hivatkoztak, hogy fegyverhasználattal még senki sem védte meg magát. Ez így teljesen nem igaz, az viszont igaz, hogy akinél önvédelmi lőfegyver van, annak nem mindig kellett eljutni a használatig, mert már maga a lőfegyver lehetősége vagy látványa elriasztotta a támadót.
A hazai szabályozás és a várható új fegyvertörvény egyike a legszigorúbbnak. Kivétel Anglia, azonban az ottani lőfegyver betiltást követően rohamosan emelkedik az erőszakos jellegű bűncselekmények száma -erőszakos közösülés, rablás, emberölés- mely valószínüleg az enyhítés irányába fogja tolni a Blair kormányt, feltéve, hogy hatalmon akar maradni.
A lőfegyvertartás szigorítását semmi sem indokolja, ez nem egyéb, mint a kormányzat pótcselekvése. Így reagál a polgárok biztonságérzetét jogosan veszélyeztető erőszakos bűncselekményekre. Ez kb. olyan, mintha a szomjazónak enni adnak. Tett is valamit, de nem oldott meg semmit.
A kormányzat igazából sok mindent nem tett az erőszakos bűncselekmények felderítése érdekében. Prisztástól-Seresig számítva a közismert sort egyetlen ügyet sem oldottak meg és ezt a legális lőfegyverek tartásának szigorításával kompenzálják. Sajnos a lakosság jelentős része bedől ennek, pedig tudott dolog, hogy ezeket a bűncselekményeket nem legális lőfegyverekkel követték el.
- Az új fegyvertörvény-tervezet sokaktól vonja meg az alanyi jogú
fegyverviselést (polgármesterek, országgyűlési képviselők), milyen más fő módosítások várhatók, ezekhez hogy viszonyulnak a fegyvertartók, van-e köztük olyan melyet pozitív változásként értékelnek?
Az új fegyver törvénynek nincs igazán pozitiv oldala
1./ Nem szabályozza a lőszerek házilagos és saját részre történő
újratöltésének problémáját, mely a hazai lövészsport egyik nagy hátránya a szomszédos országokhoz képest (ti. egy lőszer árának 35%-ból kihozható az újratöltött lőszer és gondoljunk csak a 42,5 Ft/db 9X19-es pisztolylőszerre.)
2./ Nem oldotta meg a fekete lőporos fegyverek problémáját (emiatt a magyar bajnokságot már évek óta Szlovákiában kell megtartani) és ez így is marad.
3./ Nem oldotta meg a gyűjteményi fegyverek problémáját, holott ez az
ígéretek közt szerepelt.
4./ Nem hozta létre a házi védelem lehetőségét azáltal, hogy meghatározza külön a tartás és külön a viselés szabályait, ezáltal a lakásba erőszakkal behatoló elleni hatékony védekezés lehetőségétől
fosztja meg a lakosságot, pedig belátható, hogy aki másra rátöri az ajtót, vagy ablakot, az nem jó szándékal érkezik.
Az alanyi jogú fegyvertás igazán senkit nem zavart csak azokat akiknek nem adatott meg az a jog, hogy saját és családjuk életét így is megvédhessék. A lehetőség hiánya elég bosszantó dolog.
- Milyen erősen szervezettek a magyar civil lövészklubok, fegyverbarát szervezetek, vadásztársaságok? Melyek a legfontosabb magyar szervezetek? Mennyire képesek hatni a szabályozókra? Mennyire erős a "fegyverlobbi" a külföldiekhez képest? Mi volna az Önök szerint megfelelő keret a civilekre vonatkozó fegyvertartásban? Milyen szabályozást tartanának ideálisnak?
Hazai fegyverlobbi nincs. Sajnos a mai napig nem sikerült összehozni egy olyan érdekvédelmi szervezetet, amely igazából lobbizna, a törvényelőkészítés hagyományos értelmében, vagyis láthatóvá tenné a törvényhozók számára, hogy mekkora bevétele van a fegyver és lőszergyártásból az államnak, mekkora haszna van a vadászatnak, aki elhívja őket egy igazán élvezetes és látványos lövészversenyre, aki bebizonyítja, hogy nincs igazuk a szigorítást követelőknek.
Egyetlen szervezet a FERÉSZ, mely igazából nem elég fajsúlyos, ezen kívül vannak a sportlövész szövetségek. Igazából eredményt a Vadászkamara ért el, miként a törvény tervezete mutatja, hiszen a korábbi javaslat 3 db-ban limitálta a vadászlőfegyverk számát, de ez már megszűnt. A Vagyonvédelmi Kamara kizárólag a saját érdekeiket veszi figyelembe, de olyan szervezet igazából nincs aki mindenkit igazából képviselne. A hazai fegyver és lőszergyártás illetve kereskedelem sem fogta fel, hogy itt most az ő piacuk beszűkitése következik. Egyszerűen hazai fegyverlobbiról beszélni illúzió. Bár lenne!
A civil fegyvertartás terén a teljes liberalizácót tartom fontosnak, de objektív megszorításokkal:
- Nagykorúság (teljes cselekvőképesség)
- Büntetlen előélet
- Egészségügyi alkalmasság
- Pszichológiai alkalmasság
- Gyakorlati jártasság
