Feláll,

azt mondja, havazik,

most eláll, most ugat a kutya,

most elhallgatott,

most libben a ruhán

egy légy, most

játszik egy kisfiú az árokban,

most fej a szomszéd,

most fáj a lábam,

most a hátam fáj,

de már kezd a fejem is,

kéne enni valamit,

de úgy fáj a lábam megint,

el kéne menni vécére,

most úgy látom, feltámad a szél,

itt-ott olyan időt mondott a tévé,

ez és az ezt mondta a mónikában, a híradóban, a

nagyvilágban, de én megmondom előre, hogy mi lesz,

csak a lábam ne fájna úgy.

Meg a kezem is, a hátam, a fejem,

a szívem, a mindenem.

Sose fogok meggyógyulni már.

 

árad az a mérhetetlen életuntsága folyton,

mint a genny az ujjamon, olyan.

Itthagyom a picsába.