Sajnos ez nem ilyen egyszerű.

Én fiatalon egy proli helyen - rendőrségi raktár :) - dolgoztam, egyszerű proletárok között. Kerestem annyi pénzt hogy kajára, cigire futotta, néha elmentünk sörözni valami késdobálóba a kollégákkal, meccs.

Na de előrébb akar ugye jutni az ember. Tanultam. Aztán találtam egy jó munkahelyet. Multi, jó pénz, elegáns környezet, több pénz. Igenám, de az emberek is elegánsak, finomak, jó családból valók. Onnantól kezdve ők voltak a minta, sok gazdag kis zs...., akik az I. kerületben laktak, cabriókkal jártak, volt srác akinek az volt a hobbija, hogy a hétvégenként Angliába repült - rendszeresen - meccset nézni. Nyaralás Izlandon, Seychelles-szigeteken, Kenyában. Na, ezt próbáltam én követni, basszameg életem első 30 éve szegénységben telt, aztán 5 jól, majd 2 megint szarul. Most mit mondjak? Hogy TÚL jól éltem? A luxusom annyi volt, hogy évente 1 külföldi nyaralás (nem luxushelyen!), egy alsó-középkategóriás autó, plusz imádtam étteremben vacsorázni, bulizni járni. Mondjuk azért közben jártam általam fizetett főiskolára, plusz magánnyelvtanárhoz, utóbbi kettő talán nem a kidobott pénz kategória. Sőt, támogattam anyámékat is.

A lényeg, hogy az az életforma, amibe én belerokkantam, ugyanennél a cégnél, ugyanebben a beosztásban, csak Németországban röhögve ment volna.