Aurora11 Creative Commons License 2009.02.10 0 0 341

Szia Auréliusz!

 

Sajnos még nem tudtam beleolvasni,de bele fogok.Áronnak válaszolni fogok az emailjére amit küldött,csak át probálom gondolni a kapcsolatokat.Mert nem akarok hibás dolgot leírni Neki.De átolvastam könyveket a félvezetőkről,hogy megismerjem őket alalposan.

 

"Szerinted lehet-e létrehozni olyan állandósult elektroneloszlást, amelynek sűrűsége még megőrzi az anyag félvezető állapotát, azaz a gerjesztések hasznosíthatóak, de a kedvező struktúrának köszönhetően, jó abszorbens réteget képez?"

Szerintem nem,mindenképpen feszültséget kell kapcsolni a félvezető két oldalára.Ilyenkor az elektronok és a lyukak vándorolnak,vagy záróirnyba kevés pár keletkezhet.Ugyanis,ha nincs feszültégkülönbség ami az energiát pótolná,a perturbációszámítás alapján történő lesugárzás történik,annak ellenére,hogy a gerjesztett állapot esetleg stacionáriusLehet stacionárius az állapot,de energiát kell befektetni,mert csak az alapállapot stabil.De amúgy az elektronok és a lyukak között kialakul egy olyan statisztikus egyensúly,ami egyfajta gerjesztés nélküli alapállapotnak felel meg.

 

"Ebből kifolyólag, most eltekintve attól, hogy a mikroszkópikus világban a taszítást, vonzást a dimenziótorzulás okozza, ahogy előadásotokból kivettem, alkalmazható modell lenne ennek céljából egy gumikötéllel összefűzött üveggolyókkal borított asztal, melyet oldalirányú erőknek teszünk ki, a becsapódások a fény haladását konstruálnák. Vagy nem?"

Ez egy általános elképzelés,és a kvantummechanikában használják is.Ezért azt kell mondanom,hogy igaz.A dimenzió megváltozásával való magyarázat számomra összeállt formája viszont ennél radikálisabb.Amit Áron írt,a dimenziók eltorzulása számomra nem a hagyományos tér dimenziókban zajlanak le,hanem az állapotterekben.Olyasminek képzelem el,mint amikor ha egy elektroncsőbe egy síkhullámot jutattunk,akkor a felerősödött jel nem csak ennek a síkhullámnak a nagyított változatából áll,hanem ettől eltérő frekvenciájú síkhullámok is megjelennek.Ilyenkor mondjuk,hogy a hangszer torzít.Egy síkhullámot egy bázisvektornak mondhatunk,ez a Hilbert tér egyik dimenziójának bázisvektora.Mondjuk a hangszerben csak háromféle frekvenciájú hang          szerepel,vagyis három dimenziós.Egy hangszer elektormos jelének egy dimeziója az elektorncsőben torzul,mert a háromféle frekvencia mellett sokféle is előfordul.Ilyenkor az általánosított dimenziók fogalmát,vagyis a fraktáldimenziókat kell bevezetni.A részecskék közötti kölcsönhatás is az állapotvektor dimenzióinak torzulásának következményei.

Áronnak igaza van.Mert Ő az atomok terén az x,y,z koordinátákkal jelzett dimenziókról beszél.De a kvantummechanikában ezek a dimenziók ezeknek a frekvencia dimenzióknak a gyjtő ábrázolása.

Hogy mit látnánk a valóságos térben kis méretekben?Ez nehezebb kérdés.Mert amit atomok formájában ábrázolnak azokban egy (xi,yi,zi) térpont nem a közönséges térbeli pont,hanem azáltal a pont által szimbolizált Fourier-síkhullám(vagy gömbhullám) frekvenciaérték.

 

" schrödinger-egyenlettel kapcsolatban sajna nem mindent értettem meg, s többen is választ várnak tőlem effelől. E(pot)+E(kin)=E(sum), ez annyira leegyszerűsített változata lehet, hogy a tanárnőm élesen bírálta (enyhén szólva). Tudnál ezzel kapcsolatban egy pontos magyarázatot adni?"

 

Igen.Minden mennyiséghez a kvantummechanikában egy operátor felel meg.És a Schrödinger egyenletben a Hamliton-függvénynek a Hamilton operátor felel meg.A Hamilton függvény a legtöbb esetben(ha a potenciál nem függ az időtől,illetve nincs jelen mágneses tér,illetve nincs súrlódás) a mozgási és a helyzeti energia összege.

Hpszi=i hvonás   d(pszi)/dt.

A pszi a részecske hullámfüggvénye.Ennek abszólútérték négyzete a valószínűségsűrűsége,egy adott pontban.A H operátor a mozgási energia operátornak és a potenciális energia operátornak az összege.

Az i hvonás d(pszi)/dt pedig időfüggetlen esetben éppen Epszi,ahol E a mozgási és a helyzeti energia összege.

Így az időfüggetlen Schrödinger-egyenlet:

Em pszi+V pszi=E pszi

 

Az Em=p2/2m.De az impulzus operátora p=hvonás/i nabla

Így az időfüggetlen Schrödinger egyenlet:

-hvonás2/2m nabla2 pszi+Vpszi=Epszi,ahol nabla2 a Laplace-operátor

 

Az én lelki szemeim előtt kvantummechanika=hidrodinamika.Így a dimenziótorzulást mindenképpen a fraktáldimenziókkal probálom kapcsolatba helyezni.És Áron elméletea,ami egy dimenziók segítségével müködő dinamika lenne,nemcsak a kvantummechanika,hanem a nemlineáris,de kis szabadságfokú rendszerek leírására is jól müködő lenne,szerintem.

 

 

Előzmény: Auréliusz (340)