Kicsit sötéten látod a dolgokat. :)

Hatvan év? Fenéket!
Itten a világ kezdete óta egyre silányabb a zemberiség (a galaktika legrégebbi mondata sztem a "bezzeg a mi időnkben", oszt ha ez így lenne igaz, már nem is vóna ember a földön).

Stbstb.



Nálad rosszabb kedvű embert keresve sem lehetne találni szerintem.

Nos, az a véleményem, hogy aki ötvenhatban, hatvannégyben, vagy bármiféle "átkosokban" él szomorúan, vagy fogvicsorgatva, az a saját idejét cseszi el: azt az időt, amelyben örülhet, gyönyörködhet... élvezi, hogy élhet.

Az idő pedig drága.