Márai Sándor: Kaland    

Élsz, s egyszerre megrohan a kaland. Mi ez a kaland? Nem ismertél meg senkit, nem nevetett a szemedbe az olcsó, boldog, vacak öröm, egyedül vagy. S mégis történik az órákban körülötted valami. Az élet, délután négykor, egyszerre izgalmas lesz és veszélyes. Mindenfelé jelek figyelmeztetnek, a köznapinak értelme van. Egy ajtó nyílik, mintha a végzet küldöttje nyomná le a kilincset. A napsugár szíven döf, mint az orgyilkos pengéje. Fülelsz, neszelsz. Mi ez a kaland, ami betört az álmos, ólmos létezésbe? Azután egyszerre megérted és elsápadsz. Megérted, hogy élsz. Ez az egyetlen kaland.