Szerintem remek összefoglaló, nagyon jól megvilágítja a dolog lényegét, kitér arra hogy nincsenek pontos aranyszabályok, de nem is relativizálja el az egész témát (t.i. a végén vannak konkrét számok). Mert sokan már a 3-4 kilós terhelést is hozamkorlátozásként ítélik meg.

Mi is itt találtuk meg a terhelés optimumát, olaszrizlingnél pl 0,5 kg, kékfrankosoknál 0,7-1 kg a tőketerhelés, az alapboroknál pedig (saszla, illetve kékfrankos, magyar frankos siller alapanyag) 1,5-1,7 kg/tőke.
A fél kilóra már sokan meglepődnek, de tényleg jobb lett a minőség. Korábban egy kilóval dolgoztunk, de az utóbbi két évben fél kiló mellett látványosan javult az érés és ezzel együtt a borminőség. Hűvös a dűlő és kései a fajta.

Még Szecskő Tamás barátom gondolatát hadd osszam meg veletek a témában: szerinte téves a "hozamkorlátozás" megnevezés, mert nem az utóbbi pár évtized nagyipari ültetvényeit kell alapnak tekinteni, hanem az azelőtti sokszázéven át meglévő állapotokat, ami szerint fél kilónál nem nagyon volt több a tőkék alapterhelése, különféle tőkés művelésmódok mellett. Valójában nem az egy kilónyi szőlő jelenti a hozamkorlátozást, hanem a 2-3-5-x kiló a túlterhelést.

Ha csak a növény élettanát nézzük: nagy terhelés mellett az ültetvények átlagéletkora nemigen több 30 évnél, ellenben egy rendszeresen alaposan visszametszett karós szőlőültetvény java része vígan elél akár száz évig is. Mi is akkor a normális?
Mellesleg lehet hogy kicsi az összeg, de azért pusztán gazdaságilag sem mindegy hogy 30 vagy 100 évenként kell újratelepíteni a szőlőt. Az öreg tőkék borminőségre gyakorolt hatásáról már nem is beszélve.