Végigolvastam a topikot, nem tartott sokáig. :( Üdv nektek, aki erre jár.

Kedvencem a Madrapur, szinte évenként a kezembe ugrik. Írták néhányan, hogy nincs történés, csak lélekrajz, és nincs vége. Nekem van benne minden, de legfőképpen egy leírás arról, hogyan fogadja el a lélek, hogy vége, meg kell halni, milyen út vezet oda, milyen stációk, van-e, lehet-e segítség útközben, vagy a végén. Rettenetes és elborzasztó. És ugyanakkor csodálatos és elfogadható. Még valamiképp meg is nyugtat. Valahogy ugyanúgy, mint a mesék között Astrid Lindgren Oroszlánszívű testvérekje, ami a maga választott eszközeivel ugyanerről igyekszik szólni. Vagy mint Jókai Anna Ne féljetekje. De a Madrapur bármelyik más fölött szép.

Amúgy a Francia história teljes sorozatát sikerült követnem az első kötet megjelenésétől az utolsó kettő előttiig, csak azok már olyan nagy időközökben követték egymást, hogy bár megvettem, de elölről kéne kezdenem az egészet, hogy tudjam, hol is tartunk. Úgyhogy ezt inkább prolongáltam a nyugdíjas éveimre. :)

Érdekes, hogy milyen nagyon különböző témákban és stílusokban tudott lebilincselő maradni, ha csak a Védett férfiakat meg a Mesterségem a halált teszem egymás mellé... Fantasztikus mesélő volt, Jókai is igen elismerőleg bólogatna. Bármit érdekessé, izgalmassá, letehetetlenné tett, ami az érdeklődését felkeltette.