Tersánszky Józsi Jenő:
Levél

Hogy vagyok kicsim?

Bizony, mind álmosabb közönyöm, sandább búvom.
Napjaim utálom, emlékim unom.
A való bennem épp hogy felrévül
Mint vakult tükrön, lénye kényszeréül.
Rossz gondok, apró piszkok, szenvtelen szépségek.

Talán egyedül téged
Ha még magamban elbecézlek
Tűnődve, vajon látom-e még
Kócos, fiús fejét
Sárga, selyem vánkosán?

Másként kicsim, e szép világnak nem akad
Vágyam számára csodája, bája, élve.
Szemem mint visszásra nincsen egyébre.
Mintha elátkozott lakat
Őrizne engemet.

Hitemre! ami nincs s ördög vigye
Kedvem jön olykor, hogy irigye
Legyek ama garázda gazfickónak,
Kinek oly átkozott könnyen lobbant szíve
S kinek, mint eredetijét a mozikép
Éppúgy majmolom tovább életét,
Mind álmosabb közönnyel, sandább búval,

Így vagyok kicsim