Nem tudom jöhet e ide magyar muszlim történelem vagy külön topic járna e neki. egy elég jó összefoglalást találtam a A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002-2003 (Debrecen, 2003)-ben az Árpád kori muszlimokról. Belinkelni nem tudtam a doksit, de itt: http://nfo.arcanum.hu/muzeumi ki lehet keresni az egészet. Kimásoltam egy részét


"Szabó László

MEGJEGYZÉSEK A BÖSZÖRMÉNYEK KÉRDÉSÉHEZ
A HAJDÚBÖSZÖRMÉNY HATÁRÁBAN TALÁLT ÁRPÁD-KORI FALU
RÉGÉSZETI LELETEI ALAPJÁN

I. BEVEZETÉS: ELŐZMÉNYEK ÉS KÉRDÉSEK
Az Árpád-korban Magyarországon élt izmaeliták kutatásának régi hagyományai vannak. A történészeket és nyelvészeket régóta foglalkoztatja, hogy kik voltak ők, honnan és mikor érkeztek a Kárpát-medencébe. A kutatók általában kénytelenek voltak csak az írott forrásokra és a nyelvi emlékekre hagyatkozni. A mohamedánokhoz még közvetve sem lehetett régészeti emlékanyagot kötni ebből az időből, egészen 1979-ig.1 Ekkor M. Antalóczy Ildikó tárt föl Hajdúböszörményben néhány objektumot, amelyek egy Árpád-kori faluhoz tartoztak. A Váradi Regestrum adatai, valamint a város mai neve alapján a középkort kutató történészek és nyelvészek helyileg ide kötötték a nyíri izmaeliták egyik települését. Az Árpád-kori falu emlékeinek hiteles feltárása Hajdúböszörményben felvetette azt a kérdést, hogy ez volt-e az a település, amiről az írott források szólnak.
Az ásatást végző régész a fenti kérdésből kiindulva összegyűjtötte azokat a szórvány leleteket, amelyek korábban erről a területről kerültek elő, és a kérdéskör körvonalainak felvázolásával megírta az 1979-es ásatás előzményeit.2 Még négy évig folytatta a leletmentő ásatásokat a hajdúböszörményi téglagyár területén, valamint hozzákezdett az 1979-es ásatás anyagának és adatainak a feldolgozásához és előkészítette azok közzétételét.3 Sajnos ez a munka félbeszakadt a kutató régész pályamódosítása miatt.
Az azóta eltelt időszakban két említésre méltó esemény történt ebben a kérdésben. 1992-ben megnyílt egy állandó kiállítás a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban, aminek régészeti részlegében helyet kapott az 1979-es ásatás l-es számú házának gazdag leletanyaga.4

1 Természetesen felvetődött néhány kutatónál, hogy az írott forrásokból ismert településeket összekössék néhány Árpád-kori szórvány lelettel, de mivel ezek nem hiteles ásatásokból származtak, nem lehetett őket összevetni a történeti forrásokkal (MESTERHÁZY 1973b, 37-48.)
2 Ebben a közleményben, bár csak az ásatás előtti szórvány régészeti anyagokat gyűjtötte össze, felvázolt rendszerében és feltett kérdéseiben már a '79-es ásatás eredményei is támpontul szolgálnak (M. ANTALÓCZY 1980).
3 Az 1980-82-es és újabb feltárások dokumentumai szétszóródtak és csak töredékesen lehetett visszakeresni őket, amit Hajdú Zsigmond az 199l-es kiállítás rendezéséhez végzett el. Ugyanekkor leltározta be az 1979-es leletanyagot M. Nepper Ibolya. A '79-es ásatás publikációra való előkészítésének dokumentumait sikerült összeszedni. Az egész problémáról részletesen lásd: M. ANTALÓCZY I.-HAJDÚ ZS.-SZABÓ L.: A nyíri izmaeliták központjának, Böszörmény falunak régészeti leletei III. (megjelenés alatt).
4 Az itt kiállított anyagon kívül a rajzoltatásra átadott vaseszközöknek egy jelentős része tönkrement. Csak a félig elkészült rajzok és az ásatási jelentés alapján sikerült feltérképezni őket. A kiállítás vezetőjében egy rövid ismertető is megtalálható (HAJDÚ 1992, 10-11).

73


A régi téglagyári terület talajrendezése miatt 1997-ben egy rövid, leletmentő feltárást végeztek a debreceni Déri Múzeum munkatársai, akik két év múlva közzétették leletmentésük eredményeit.5
Az új leletmentések ismét felkeltették a figyelmet az izmaeliták iránt.6 Szükségessé vált a régi ásatási anyag és a dokumentumok újrarendezése és ellenőrzése, valamint azok szakszerű értékelése és közzététele. Ezt a Déri Múzeum munkatársai elvégezték, és megjelentetése folyamatban van.
Jelen tanulmányunkban szükségesnek láttuk, hogy a szerteágazó ásatási adatok és eredmények közül kiemeljük azokat a tényeket, amelyeket a böszörmények szempontjából fontosnak tartunk. Ehhez jónak láttunk néhány olyan kérdést megfogalmazni a böszörményekkel kapcsolatos történészi állításokból kiindulva, amihez a régészeti feltárás adatait érdemes viszonyítanunk:7
1. Milyen régészeti adatok mutatnak közvetve vagy közvetlenül arra, hogy a Váradi Regestrumban szereplő nyíri izmaeliták települése azonos lehet a Hajdúböszörmény-Téglagyár mellett feltárt Árpád-kori falu maradványaival?
2. Milyen régészeti adatok utalnak nem keresztény vallású és nem magyar etnikumú népesség ittlétére?
3. Meghatározható-e a régészeti adatok alapján a falu pusztulásának ideje, azaz túlélhette-e a tatárjárást a falu? Hogyan viszonyulnak ezek a tények a nem keresztény vallású és nem magyar etnikumú népességre vonatkozó történészi megállapításokhoz?

II. TÖRTÉNETI KÉP AZ ÍROTT FORRÁSOK ALAPJÁN
Árpád-kori forrásaink gyakran tesznek említést a Magyarországon élő muzulmánokról. Nevezik őket izmaelitának, szaracénnek, káliznak, böszörménynek.
Először Maszúdi, X. századi arab geográfus említi, hogy a magyarok között élnek mohamedánok is. 934-ben, mikor a magyar seregek a Balkánon harcoltak, észrevették, hogy a bizánci hadban kikeresztelkedett muszlimok is szolgálnak. Összegyűjtötték ezért a törzseikben lévő mohamedánokat, hogy azok beszéljék le a harcról a bizánci oldalon lévőket (A MAGYAR HONFOGLALÁS... 1900,281).
Legközelebb I. Szt. László és Kálmán király törvényeiben esik szó róluk. Az 1092-es szabolcsi zsinaton kibocsátott első Decretum IX. Cikkelye említi az „izmaelitáknak nevezett kereskedőket" és a „káliznak nevezett pénzváltókat" (ZÁVODSZKY 1904, 159). Kálmán király 1100-as törvényei ismét foglalkoznak az izmaelitákkal. A keresztény valláson kívül csak a zsidót ismerte el, a mohamedánoknak a kereszténységbe való beolvasztására törekedett. Megtiltotta nekik keresztény rabszolga tartását, templomépítésre kényszerítette őket és arra, hogy a falu fele lakossága keresztények közzé költözzön. Üldözte rituális mosakodásukat, pénteki imáikat és a disznó-

5 Ez a leletmentés megerősítette az M. Antalóczy által felvázolt régészeti képet, egy vonását kivéve, hogy a tatárjárás után biztosan elnéptelenedett volna ez a település (HAJDÚ-NAGY 1999, 31-68).
6 Ezen a leletmentésen fogalmazódott meg az a terv, hogy a gazda nélkül maradt 1979-es ásatás adatainak feldolgozását közzé kell tenni. E sorok írója ekkor kapta meg ezt szakdolgozati témául, amit 2000-ben el is készített, és ami bizonyos változtatással megjelenés alatt áll (lásd a 3. lábjegyzet hivatkozását).
7 Az utóbbi évtizedben mind a hazai mind nemzetközi régészeti szakirodalomban előtérbe kerültek az emikai, vallási és más társadalmi kérdések. Ezért különösen hasznosnak látjuk, hogy a böszörményekkel kapcsolatos hajdúböszörményi régészeti leletanyagot válogatva, és közvetlenül a történeti kérdésekhez viszonyítva adjuk közre.

74


húsevéstől való elzárkózásukat. Keresztényekkel közös étkezéskor disznóhús evésére kötelezte őket, muzulmán ember csak keresztényhez adhatta lányát (SRH I., 115).
Mindezen megpróbáltatások ellenére a magyarországi mohamedánok a XII. században nemhogy asszimilálódtak volna, de még erősítették is pozícióikat. A zobori apátság 111 l-es, Gottfried apát által kiadott birtokösszeírásában említik, hogy a királyi jövedelmek kezelői, név szerint Porcus és Etheius centuriok, akiket magyarul kálizoknak hívnak, régi jogaikra hivatkozva megtámadták Kálmán király adományozását, amely a zobori apátságnak adta a vámok harmadát egész Nyitrában (PRT XII/B 405).
1150-ben Abu Hamid al-Garnáti andalúziai mór utazó, aki előtte bejárta Észak-Afrikát és a Közel-Keletet, Magyarországra érkezett. Három évig élt itt, és később megjelent müveiben részletesen beszámolt tapasztalatairól (ABU HAMID 1985, 56-65). Muzulmán létére természetes, hogy kiemelt helyen foglalkozik a magyarországi mohamedánokkal. Azt írja, Magyarországon nagyon sok muzulmán él. Egyik részüket magribitáknak hívják, csak háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vállalják vallásukat. Másik csoportjuk a hvárezmiek, akik a királyt szolgálják, és titokban tartják hitüket. Arab nyelvre és a pénteki imára tanította őket, és büszkén jegyzi meg, hogy távozásakor több mint tízezer helyen prédikálnak pénteken nyíltan vagy titokban. Leírja, hogy II. Géza király Bizánc ellen harcoló seregében szép számmal vannak mohamedánok is. A királyról megjegyzi, hogy szereti a muszlimokat, és az ő tanácsára engedi őket hitük szerint élni. Mikor három év elteltével távozik az országból, Hámid fiát, aki egy előkelő magyarországi muzulmán két lányát vette feleségül, hátrahagyja túsznak. Géza király követet küld vele Szakszinba, hogy Abu Hámid befolyását kihasználva ott muzulmán íjászokat toborozzon.
A II. Géza seregében harcoló muszlimokat a bizánci történetírás is megemlíti. Ioannes Kinna-mos, Manuel Komnenos bizánci császár magántitkára, legjelentősebb müvében, az Epitome Kivonat című történeti munkában a birodalom 1118-1180 közötti történetét örökíti meg. Kétszer is megemlíti a magyarországi kálizokat. Először 1150-ben, mikor a király seregében harcolnak a bizánciak ellen, másodszor 1165-ben a szerémségi kálizokról szól, akik III. István idejében érkeztek oda és Manuel császár telepítette át őket bizánci területre (MORAVCSIK 1988, 202, 234).
Megemlíti a magyarországi mohamedánokat Anonymus, III. Béla király jegyzője is: „Taksony vezér ... kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzetekből. Ugyanis Bulárföldről nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa meg Baks. A vezér Magyarország különböző vidékein földet adományozott nekik, s még azon felül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte" (SRH I. 114-115).
A XIII. század elején a források gyarapodásával az izmaelitákról is egyre több adatunk van.
A Váradi káptalan Regestruma három alkalommal is említi a nyíri izmaelitákat. 1215-ben „Texa ismaelita de Nyr" 12 márka tartozás ügyében idéztette be a Cégény falubelieket (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 203, Nr. 139. (192) eset). 1219-ben „Ismaelitae de Nyr, Iliaz et Péntek" más társaikkal együtt rablás miatt vádolták a Borsod vármegyei Vámos és Tapolca falvakból származó jobbágyokat (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 229, Nr. 209. (41) eset). 1222-ben „Ismaelitae de Nyr, Elias et Peter" egy Salamon faluból származó ember tartozása miatt fordult a káptalanhoz (KARÁCSONYI-BOROVSZKY 1903, 376, Nr. 326. (38) eset).
Bár vallásuk és gazdasági erejük miatt folyamatosan támadták őket, pozíciójuk csak erősödött. 1220 táján Jáqút arab geográfus a közel-keleti Aleppóban találkozott tanulmányaikat ott folytató magyarországi muzulmánokkal. Ők elmondták neki, hogy hazájuk Konstantinápolyon túl, a hungar nevű nép országában van, s bár ők az iszlám vallásának követői a hungarok királyának engedelmeskednek. Szerintük Magyarország határvidékén mintegy harminc helyiségben lak-

75


nak mohamedánok. Ez az adat valószínűleg a Szerémségben határőrszolgálatot teljesítő kálizokra vonatkozik (HUNFALVY 1876, 335).
Az Anonymus által említett pesti izmaelitákról más források is megemlékeznek. 1213-ban szaracén néven szerepeltek (proventus Saracenorum de Pest) (FEJÉR 1829^4, III/l. 264). II. András 1217-ben szentföldi keresztes hadjárata előtt, felesége Jolánta hitbérének fedezésére nyolcezer márka értékben lekötötte a Maroson lejövő só, a pesti szaracénok és Bodrog megye jövedelmét. Ez a három bevételi forrás talán a sókereskedelem kapcsán függ össze (MOT II,. 1088).
II. András uralkodása alatt a zsidókat és az izmaelitákat többször is eltiltották a kamaragrófság, a monetarius (pénzverő és -váltó), a salinarius (sóváltó), és a tributarius (vámos) tisztségek viselésétől. Tiltja ezt az Aranybulla, annak megújítása, valamint az 1233-as beregi egyezmény is (HÓMAN 1929, 283). 1221-ben II. Honorius pápa levélben kéri a magyar királynőt, ne engedje, hogy a keresztények mohamedánok rabszolgái legyenek (MOT IL, 1089).
Helységnévként az ország különböző vidékein maradt fenn az ott élt mohamedánok emléke. Valószínűleg a káliz lakosságra utalnak a Kalász, Kálóz, Kálózd, stb. típusú helynevek. Ilyeneket találunk Pilis, Fejér, Veszprém, Somogy, Baranya, Bodrog, Bihar, Szilágy és Zemplén megyékben (PAIS MNy. 1947, 290-291). Az ilyen nevű helységek káliz lakóira utal, hogy Budakalász falu 1135-ben, mint káliz nemzetség (generatio Kalez) szerepel (FEJÉR 1826-44, VII/5. 98). 1190 és 1230 között többször is említik Apos-Aranyán falut, mint mohamedánok lakhelyét. A falu neve 1190-ben villa Hismaelitarum, 1207-ben villa sarcenorum (SRH I. 145-146, 191).
A tatárjárás után a mohamedánok, mint jelentős gazdasági erővel bíró népesség eltűnnek a forrásokból. Rogerius Carmen miserabile című megemlékezésében két alkalommal, Várad és Pereg ostrománál is megemlíti, hogy a tatárok foglyokat küldenek az első vonalba, akik között muzulmánok is voltak (KATONA 1981). Az egyik utolsó említés, amelyben kiemelik valakinek muzulmán voltát 1290-ből való, mikor is IV. László nádoráról, Mizséről megjegyzik, hogy szaracén (SRH I. 474.). Ettől fogva emléküket csak valamikori lakóhelyük nevei őrzik.
A bolgár-kazár-kabar-izmaelita-szaracén-káliz-böszörmény elnevezések összefüggései
A magyarországi mohamedánok etnikai meghatározása, a Kárpát-medencébe való betelepedésük és a gazdasági életben betöltött szerepük régóta foglalkoztatja a hazai történészeket és nyelvészeket. Az első fontos kapcsolat, amire felfigyeltek a kutatók a bolgár-izmaelita azonosság volt.
Először, mint láttuk Anonymusnál jelennek meg. Betelepedésüket a X. század közepére teszi és Bulárfóldről származtatja őket (SRH I. 114-115). Szerepelnek a Képes Krónikában, és annak a teljes szövegét átvevő Thuróczynál is, anélkül, hogy megpróbálná származási helyüket meghatározni (KÉPES KRÓNIKA 1964, 93, 125-127).8
A múlt századi kutatástörténet, Anonymus nyomán általában elfogadta bolgár eredetüket, de származási helyüket illetően már megoszlottak a vélemények. Fessler a Kaszpi-tenger mellékéről valónak mondja őket, akik ott vették fel a mohamedán hitet (FESSLER 1815, 325). Horváth M. és Kossovich K. volgai bolgároknak tartja őket, akik Taksony idejében érkeztek Magyarországba (HORVÁTH 1842, 188). Azonosították őket a jászokkal is (HUNFALVY 1876, 376-377, HORVÁTH 1825, 113), de ezt már a XVIII. században elvetették.9
s Kossovich szerint Thuróczy azt írja, hogy az izmaeliták a „mostani Serviából és Bulgáriából törökökkel, bulgárokkal és örményekkel jöttek be Magyarországba." Kossovich K., Az ipar és kereskedés története Magyarországon a XVI. század elejéig (Buda, 1842) 40. oldal 11. jegyzet.
9 „izmaelitas nulla ratione cum jazygibus confudendos esse", KATONA 1778,477

76


A téma első nagy feldolgozását 1844-ben Jerney János készítette el. A legfontosabb megállapítása az volt, hogy az izmaelita és szaracén nevek minden mohamedán vallású nép jelölésére szolgáltak, nem etnikumot, hanem vallásfelekezetet jelentettek. A magyarországi izmaelitákat a volgai Bolgárországból származtatta, akik a Taksony idejében bevándorolt rokonaikhoz jöttek, és felfogása szerint magyar nyelvűek voltak. Jerney egy népnek tekintette az izmaelitákat, szaracé-nokat, volgai bolgárokat, kálizokat és böszörményeket (JERNEY 1844, 101-125, 151-172, 215-250, 278-298).
Hunfalvy elveti Anonymus adatait, miszerint a magyarországi bolgárok a Volga mellől származnának. A Duna mellől származtatja őket, és szerinte már elszlávosodva érkeztek az országba I. Szt. István korában. Etnikailag kazár és bolgár kereskedőknek, földműveseknek tartja őket (HUNFALVY 1876, 332-339).
A következő nagy feldolgozást Réthy készítette 1880-ban. Véleménye szerint a magyarországi mohamedánok lehettek ugyan volgai bolgár származásúak, de Magyarországra már Bessza-rábiából érkeztek. Ugyanúgy, mint Hunfalvy, ő is megkülönbözteti a nyírségi földművelő és a pénzverő, kereskedő izmaelitákat. Előbbieket a Szörénységből, utóbbiakat a dunai bolgárok országából származtatja. Leírja, hogy a középkori Magyarországon az izmaelitákat böszörményeknek hívták és elnevezésük csak vallásfelekezetüket jelölte. Lehettek ugyan volgai bolgárok is közöttük, de nem kizárólagosan csak azok (RÉTHY 1880).
Mint láttuk, megoszlanak a vélemények az izmaeliták eredetével kapcsolatban: a volgai Bolgárországból eredezteti őket Pauler és részben Nagy G. (NAGY 1911,21, 82), Pais D. (SRH I. 115) és Czeglédy K. (CZEGLÉDY 1970, 254-255). A dunai Bolgárországból származnak Melich J. (MELICH 1909, 10-11), Karácsonyi J. (KARÁCSONYI 1913, 494), Fehér G. (FEHÉR 1937, 135), Hrbek I. (HRBEK 1955, 217-218), Hóman B. (HÓMAN 1929,1. 283, II. 14-15) és Salamon F. (SALAMON 1885, 86-88) szerint. Györffy Gy. részben volgai bolgároknak tartja a keletről érkező izmaelitákat, és a mohamedán bolgárokhoz köti Bolyár helyneveinket (GYÖRFFY 1948, 59-60, 1959, 61).
A másik fontos azonosság az izmaelita-böszörmény egyeztetés. Megegyező jelentésük első forrása 1395-ből a besztercei szójegyzék: izmaelita, besermen országa (MNYT-ESZ 1967, 365-366). Schörer, az 1420-as latin-német szójegyzék kiadója az előtte megjelent Pfeffer-féle magyarázatot vette át a böszörmény-mohamedán azonosításban (SCHÖRER 1859, 32).
Az izmaelita és böszörmény név azonosságát Jerney vetette fel (JERNEY 1844, 244), első szófejtése Réthy nevéhez fűződik. A tatár busurman és musurman szavak alapján arra a következtetésre jutott, hogy az Árpád-korban a muzulmánokat böszörménynek hívták. Mivel ezek a szavak szerinte csak vallásfelekezetet jelölnek, bizonytalan a bolgárokkal való megfeleltetésük (RÉTHY 1880, 19-21).
A részletes szófejtést Melich János végezte el. Meggyőzően bizonyította, hogy az izmaelitákat magyarul böszörményeknek nevezték. Az arab muslim szó (az iszlám követője) perzsa, töröktatár, szláv közvetítésen keresztül alakult át a magyar böszörménnyé. Az elnevezést nem tartotta etnikum jelölőnek, népi meghatározásukra nem is vállalkozott. A X. századi izmaelitákat, Réthyhez csatlakozva délről eredeztette (MELICH 1909, 385-393).
Felmerült az irodalomban a böszörményeknek, mint önálló etnikumnak a léte is. Ennek egyik forrása Piano Caprini korabeli adata volt, aki azt írja jelentésében, hogy Ögödej kán Batut küldte a böszörmények földje ellen (GYÖRFFY 1965, 76, 233). Másik forrása az a tény, hogy a votjá-koknál (udmurtoknál) él egy bisermen nevű néptöredék (CZEGLÉDY 1970, 254). Ezért Schüne-mann (SCHÜNEMANN 1924, 110-112), Hrbek (HRBEK 1955, 217) és Czeglédy (CZEGLÉDY 1970, 254) elfogadhatónak tartja egy böszörmény nevű nép létezését is.

77


Harmadik jelentős azonosítási lehetőségként az izmaelita-káliz azonosság merült föl. Noha meglepően sok forrás bizonyítja ezt a kapcsolatot, legkésőbb jelenik meg az irodalomban. A magyarországi mohamedánok káliz kapcsolataira Pauler és Nagy G. (NAGY 1911, 21) mutatott rá, később Györffy (GYÖRFFY 1959, 50-54) és Czeglédy (CZEGLÉDY 1970, 258-259) foglalkozott vele behatóbban.
Györffy szerint elsősorban a kabarokkal érkezett nagyszámú mohamedán népesség az országba, köztük a kálizok és az alánok (velük azonosítja a magribitákat). A X. század folyamán és a későbbiekben a volgai bolgárok, besenyők, kunok, jászok alkották a Magyarországra érkező mohamedánok nagy részét. Ezzel ellentétben Czeglédy azt vallja, hogy bár a honfoglalás korában is érkezhettek szerény számban mohamedánok, többségük azonban csak a honfoglalás után érkezett. A kálizokat egymás után, különböző időben bevándorolt népességnek tartja, akik a besenyőkkel és a kunokkal is érkeztek hozzánk. A Taksony idejében bevándorolt volgai bolgárok is kapcsolatban lehettek a kálizokkal
Utoljára Mesterházy K. készített összefoglalást ebben a témában. Részletes kutatástörténetet közöl, és a korábbi kutatókkal szemben az írott és nyelvészeti források mellett a régészeti eredményeket is felhasználja munkájában. Azt igyekszik bizonyítani, hogy „az a régészeti emlékanyag, ami Hajdú- és Berekböszörmény területéről származik, párhuzamai alapján a volgai bolgárok magyarsághoz csatlakozott részeinek anyaga, legalább is részben" (MESTERHÁZY 1973b, 37^4-8). Ezek a bolgárok szerinte nem feltétlenül muzulmánként érkeztek Magyarországra, a már itt élő mohamedán vallású rokonaiktól vették át hitüket.
…

78"

aztán a tanulmány a hajduböszörményi régészeti leleteket ragozza, az annyira nem érdekes, akit érdekel keresse ki. :)


itt van egy másik iromány is a témában:
http://www.magyariszlam.hu/magyartort.htm