Nem értek egyet, bár ez valóban definíciós kérdés. A ZX Spectrum vagy a Commodore 64 BASIC interpretere akkor operációs rendszer volt? Én úgy tekintem, hogy ha az alkalmazás olyan szinten megkapja a vezérlést, hogy azt tesz a hardware-rel, amit akar, ott nincs operációs rendszer, hiszen nincs védett mód, nincs kernel-space - 0-ás ring -, nincs user-space - 3-as ring -, egyáltalán nincs semmi, hiszen az alkalmazás azt csinál, amit akar. Mivel real módú az egész, onnantól kezdve, hogy megkapta a vezérlést, szabad keze van, azaz nem is tudsz különbséget tenni, hogy akkor ő most az alkalmazás, vagy az oprendszer.
Egy mai értelemben vett oprendszer esetén nem tehet bármit az alkalmazás, a nem általa lefoglalt területre való címzés esetén kivétel keletkezik, a kernel kapja meg a vezérlést, és úgy kivágja a process-t SIGSEGV-vel, hogy a lába nem éri a földet. Azaz az alkalmazás nem tudja a többi alkalmazás memóriáját teleszemetelni, mások erőforrásaihoz hozzáférni. Én ezt a metódust nevezem oprendszernek, nem pedig azt, ami a DOS-ban lényegében az INT 21H.