Zimonyi Zita: hóhullásban
én uram, én uram, édes istenem,
fekszem csupaszon tenyereden
téli pillantásod égboltja alatt lázban,
leszakadt menny hófehér hullásában,
hegedűszóval közelít minden pehely,
csillagos ujjaidról fakad a kavargó dal,
én uram, édes istenem, érj hozzám,
ne tűnj el fölülem, tekints le rám,
varjak figyelnek, fürkésznek éhesen,
ne hajíts ordas kételyeknek martalékul,
tavaszt álmodó hóvirágként riadok,
megfagyok, ha rám nem borulsz,
takarj be, fogj körbe, áltass vigaszul,
én uram, én uram, édes istenem,
ne tékozold el szerelmes hívedet,
földnek esve ájultan, meztelen, lázban,
szívem csordultig telt téli pillantással,
én uram istenem, a könnyű, keringő hó
millió fehér holtában felajzott pillangó,
én édes istenem, ujjongva ölellek,
s jaj, bőröm tüzén könnyekkel megöllek
