Olyan jó lenne, ha a közvetlen baráti körömből is bevállalna valaki egy-egy bepisilést (legalább részlegeset).

A közvetlen baráti körömmel évente 2-3 alkalommal elutazunk 3-5 napra, család és társak nélkül, csupa pasik (kivétel nélkül mindannyian hetero), hogy egy kicsit berúgjunk, leigyuk magunkat a sárgaföldig.

Az ivással nem is szokott baj lenni. Évek óta ugyanazokkal járunk üdülni, de még annyit egyikük sem ivott, hogy eljussanak egy esetleges – véletlen vagy szándékos – bepisilésig.

Amikor nem egymagam kellett kimennem pisilni, többféleképpen próbáltam nekik kedvet csinálni:

Volt olyan eset, hogy úgy tettem, mintha nem tudnám lehúzni a sliccemet, de már nagyon kell pisilni. A sajnálaton kívül talán annyit mondtak, hogy össze ne pisiljem magam.

Máskor a rövid nadrágból felülről vettem ki a szerszámot, és megjátszottam, hogy annyira részeg vagyok, és pisilés közben „véletlenül” kicsúszik a kezemből, egyenesen vissza a gatyába. Úgy tettem, mint aki teljesen meglepődik, hogy a pisis lett a nadrágom. Még hangosan fel is sóhajtottam, hogy „a francba, ezt nem gondoltam volna”. Soha nem is reagáltak mindezekre.

Pedig ha egyszer kipróbálták volna, lehet, hogy még kedvet is kaptak volna.

Ha ilyenkor túrázni megyünk, gyakran beengedek nappal kisebb adagokat, éjjeli túrákon bátrabb vagyok. De ilyenkor arra vigyázok, hogy főként elöl legyen látható nyom, és azt a pólóval el lehet takarni.

Egy alkalommal szóba került, ki mennyire csiklandós. Én rögtön közöltem, hogy ilyen esetben nem tudom kontrollálni magam, előfordulhat, hogy bepisilek. Gondolatban reménykedtem, hogy meg akarnak bizonyosodni róla. Másnap este is sokat ittunk, és valahogy előjött a csiklandozás ötlete. Nem én voltam az első áldozat, de engem is elkaptak. Ráadásul éppen nagyon kellett pisilnem. Az érzés mennyei volt, ráadásul sokáig nem felejtem el a többiek döbbent arcát, amikor megtörtént a „baleset”. Pedig szokásomhoz híven nem engedtem be mindent, nekem sokkal izgatóbb, ha csak kevés megy be egyszerre.