Annyira sajnálom, ez elég hamar jött! Mit mond a doktor, van valami konkrét elképzelése, hogy mi történt, és hogy hogyan tovább? Korán kezdted a melót, vagy túl sokat vártál magadtól rögtön az elején? Úgy értem, emlékszem, hogy amikor kezdtem, már attól elfáradtam, hogy bemetróztam a munkahelyemre, és max pár órát bírtam. A tornát én sem vagyok képes munka után végigcsinálni, de az úszás jólesik, érzem, ahogy szinte tempónként lazul ki a bemerevedett hátam (már az első sírógörcsös 500 méter után, de már tudom, hogy jó lesz, így azt is kibírom).

Biztató, hogy nem történt végzetes baj (gondolom, Te is nagyon megijedtél), és a pihenéssel újra javul az állapotod, reméljük lesz ez még jobb is! Sok erőt, és jókedvet kívánok, én hiszek abban, hogy az ember sorsa előbb-utóbb jóra fordul, még akkor is, ha olykor rossz időszakaiban nem látja, hogy ez hogyan lehetséges. Seneca mondása volt, hogy aki követi, azt a sors vezeti, aki ellenszegül, azt vonszolja. Egyre igazabbnak érzem. A Te életed is rendeződni fog, és biztos vagyok abban, hogy jobban, mint ahogy most remélni mered!!