:-)))

...Ím,halljátok a csodaszarvas regéjét.

...Ennek előtte sok ezer esztendővel,messze keleten élt egy híres hatalmas fejedelem:Nimród volt a neve.Ez a Nimród volt az apja Hunornak és Magyarnak,annak a két dali vitéznek,akiknek maradékai a hunok és magyarok.Amíg nagy legénnyé serdültek,együtt vadásztak édesapjukkal,majd hogy Nimród leöregedett,ketten kalandozták be hazájuk földjét:minden zegét-zugát ismerték annak.Egyszerre csak elfogta a vágy mindkettőnek a szívét:túlmenni az ország határán,hadd lássák,mi van ott.Fölkerekedtek ötven-ötven válogatott vitézzel,s vadászgatás közben elkalandoztak messze,messze az ország határán túl.Szemük,szívük eltelt gyönyörűséggel.Rengeteg erdők,végtelen rónaságok,amerre mentek.Nagy csordákban csatangoltak a mindenféle vadak.külön-külön fogtak egy-egy vadat s úgy vették űzőbe.Egyszer aztán egy szarvason akadt meg a szemük:csodaszép állat volt,nem láttak még ehhez hasonlatost.A két ágas-bogas szarva össze volt fonódva,s lebegett a feje fölött,mint egy koszorú.A két szeme feketéllett,ragyogott,mint a fekete gyémánt.A dereka karcsú,hajlékony,mint a lengő nádszál:a lába vékony s szaladván nem látszott érinteni a földet.Űzőbe vették ezt a csodaszép szarvast,vágtattak utána mint a sebes szél,nyomukban a vitézek.Hol eltűnt,hol felbukkant a csodaszép szarvas:csalta,csalogatta Hunort és Magyart.Reggeltől estig kergették a szarvast,de hiába,alkonyatkor eltűnt egy ingoványos helyen,sűrű nádas rejtekébe.Soha többet nem látták.
De ha a csodaszép szarvast meg sem is foghatták,elvezette ez őket olyan szép földre,amilyet még nem láttak.Gyönyörű sziget volt ez:köröskörül rengeteg erdők és folyóvizek.Övig gázoltak fűben,virágban.
Már több napja voltak a szép szigeten s csodálkoztak,hogy a maguk emberein kívül más embert nem látnak,Fölkerekedtek hát,hogy nézzenek széjjel.Velük a száz vitéz is.S ím,amint bolyonganak a nagy rónaságon,egyszerre csak szemük,szájuk elállott a nagy csodálkozástól.Egy nagy csapat leány táncolt karikába-körbe,csörgedező forrásnak a tövén.Szépen összefogództak,-lehettek százan,ha nem többen-s úgy keringtek kőrbe,a kőr közepén pedig két leány lejtett,de olyan szép mind a kettő,hogy a napra lehetett nézni,de rájuk nem.Összenézett Hunor és Magyar,a többi vitéz is,semmit sem szóltak,de egyet gondoltak:hirtelen közrefogták a leányokat,kiki egy leányt fölkapott a nyergébe s azzal elvágtattak sebesebb szélnél sebesebben.Hunor és Magyar azt a két leányt kapták föl nyergükbe,akik a kör közepén táncoltak:az alánok fejedelmének,Dulnak a leányai voltak ezek.Reszkettek a félelemtől,de Hunor és Magyar olyan szép szavakkal engesztelték,vigasztalták,hogy lassanként nekibátorodtak s nem is bánták,hogy elrabolta őket az a két dali szép fiú.Nem bánta a többi leány sem.Még aznap nagy lakodalmat laktak:egyszerre volt a lakodalma Hunornak,Magyarnak s a száz vitéznek.És megáldá Isten frigyüket.Szaporodtak ivadékról ivadékra.És telt,múlt az idő,eltelt vagy száz esztendő s Hunor és Magyar nemzetsége úgy megsokasodott...
/Benedek Elek/
:-)))



László Gyula rajzai