Egyszer egy napot vonatoztam Mátészalka környékén, amikor éppen utasszámlálás volt.
Mindegyik számolt a megállókban, és interjúkat is készített. Nade hogyan!

Az első interjú Apafától Nyírnemtudommiig tartott (12 kérdés), mert totál analfabéta volt a srác.
Egy másik számláló tőlem kérdezgette, hogy milyen főiskolák vannak Debrecenben, mert nincs kedve végiginterjúvolni az ötszáz fős tömeget, hogy hová is megy. Ezen a vonaton egyébként a pattanásig feszült teltház elérése után Mátészalkától Debrecenig nem volt számlálás, hiába szálltak le Hodászon öten, vagy máshol bárhányan, ők nem kerültek föl a papírra. Igaz, a csaj nem fért oda az ablakhoz, nyílván az utasoknak is kisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy vele foglalkozzanak. Na ja, ötszázan egy háromkocsis MD-ben...
A harmadik csapat lelkiismeretesen dolgozott, igaz, reggel négykor kezdtek Tiborszálláson (ahová Nyíregyházáról saját kocsival érkeztek - nagyon hatékonyan szervezte meg a cég a munkát). Mt.-t fölrúgva Tiborszálláson az utolsó vonattal végeztek. Hány óra szolgálat után vezettek haza Nyíregyházára?

Jelemző egyébként, hogy a hétkocsis Zajta-Budapest vonatra nem jutott utasszámláló. Nyílván bekamuzta valaki, hogy Zajta-Fehérgyarmat 3 fő, Fehérgyarmat-Mátészalka 10 fő, Mátészalka-Debrecen negyven fő (extrapolálva a napközbeni ütemes vonatok létszámát). Pedig azon a vonaton is gondok voltak az ajtózárással.

Szóval utasszámlálóknak én nem hiszek.