Ebből az egyetlen példából én nem általánosítanék, és egyébként sem tudjuk, hogy Homérosz öregkora napjaiban mi mindent gondolt a halálról, hiszen nem maradt ránk a "naplója". Ez az idézet inkább csak arra példa szerintem, hogy egy ember gondolatai miként változhatnak. És szerintem lehetett volna éppen fordítva is, hogy egy ifjúkori máben jelenik meg a halál elutasítása, és az öregkoriban valamilyen belenyugvó várakozás a halálra.

Én azt gondolom, aki nem tekinti tabunak a halál gondolatát, az megnyugtató válaszokra lelhet, ha időnként félelmei is vannak a válaszkeresés közben.