Már vagy két hónapja nem futottam. Fáradt voltam, lusta, esetleg csak kedvetlen. Néha, mikor hóesésben, esetleg szakadó esőben értem haza, azért belémnyilalt valami, de mire felértem a lakásba és átöltöztem, nem maradt más belőle, mint öregedő uraknak a hajdanvolt szerelmekből: a vágy emléke.
Aztán -tamas- spartatlonos filmje, meg ezen - persze már akkor is olvasott - beszámoló (nem mintha bármelyik táv vonzana, hanem mert áthatja mindkettőt a futás öröme) után, immár másodszor mentem le kisebbik, négy és feles körömre.