Homérosz és a halál:
George Steiner, a Magyarországon is jól ismert, nemzetközi hírű irodalomtörténész föltevése szerint az
Iliász férfikori mű, amelyhez archaikus görög hagyatékot használt fel, az ironikus Odüsszeia öregkori, s abba
napkeleti meséket dolgozott bele. Feltűnő a világszemléleti fókuszváltozás a kettő közt: Akhilleusz az Iliászban
elfogadja az ifjúkorára lesújtó hősi halált, többször beszél róla.
És nem látod-e, hogy magam is mily szép vagyok és nagy,
édesapám nemes és istenn szült a világra:
s mégis vár a halál rám is meg a kényszer végzet,
meglesz hajnalban, vagy délbe, vagy alkonyodáskor,
hogyha az én lelkem szintén elorozza csatában
egy harcos, kelevézzel akár, vagy nyíllal idegrl.
Viszont az Odüsszeiá-ban irtózik a haláltól — amelyhez, tegyük fel, túl az ötvenen megmintázó költje is
közelített már —, mert amikor bolyongásain Odüsszeusz az alvilágba leszállva találkozik vele, a hősi halott
keserűen kifakad:
Csak ne dicsérd a halált nékem soha, fényes Odüsszeusz.
Napszámban szivesebben túrnám másnak a földjét,
egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,
mint hogy az összes ertlen holt fejedelme maradjak.
http://www.federatio.org/mi_bibl/Cse_Gorogokrol.pdf
